A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. július

Ad IV. a) A benső megilletődés gyászos érzésével értesült közgyűlésünk valamennyi tagja annak idején ft. és mélt. Németh István püspök urunk haláláról, ki négyévtizedes theol. tanárságának ideje alatt egy egész lelkész-nemzedéket nevelt anyaszentegyházunk olyan törhetlen erejű szolgálatára, amily törhetlen, egy pillanatra is meg nem tántorodó hűséggel szolgálta ő maga, úgy tanári pályája, egyhker. al- és főjegyzősége s kiváltképen püspöksége idején, a legnagyobb megpróbáltatás napjaiban anyaszentegyházunknak, — s a lét vagy nemlét örvénylő habjain hánykódó nevelőintézeteinknek ügyét. Az ő fején a mindhalálig hivek koronája! — Kinek életeleme közszolgálatában a mindenre képessé tevő szeretet vala, annak emléke fölé a szeretet soha nem hervadó virágaiból fonja meg és helyezi a tisztelet koszorúját egyhm. közgyűlésünk. Komáromi sírhalma felett az ő, hazájáért is melegen dobogott szivének szent óhajtása szerint hamar, hamar ragyogjon fel a most borongó magyar nap! Jelen határozatot a közgyűlés fennállva hallgatta és hozta meg.