A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. július

dicsérem. De kél gyülekezet magatartása egészen elkedvetlenít; ezek Adásztevel és Réde; két — csaknem legnépesebb gyülekezetünk. Adásztevelen a lélekszám 1224; Rédén 1122. Adásztevel Pápa után jön, tehát második; Réde Csögle után, tehát a negyedik! Papja mindegyiké fiatal, tudnak is, akarnak is dolgozni. Rendes életet élnek. És a gyülekezet mégis igen méltatlanul bánik velük. E két helyen a presbiterek, vagy legalább egy részük, éppen nem tud felemelkedni szép hivatása magaslatára. Nem képes belátni, hogy a lélek drágább a testnél. Nem mondom, hogy ezekben a gyülekezetekben valamennyi presbiter ilyen. Nem ; de akik nem ilyenek, azokban sincs meg az az erkölcsi bátorság, ami szembe merne helyezkedni az alacsony demagógiával, vagy egyes meggazdagodottaknak földhözragadtságával. Ugyanez áll az egész gyülekezetről is itt is, ott is. Némely gazdag presbiter, hogy a maga látszólagos nagy terhén könnyítsen, oda áll egypár közönyös, hideg, vagy értelmetlen egyháztag háta mögé és zúgja, hogy „ezt a terhet nem birjuk meg; sehogy se birjuk meg! Minek egy családnak 15—16 öl fa?!" És két órai tárgyalásból egy órát ennek a nótának újrázása tölt el. Hasztalan mondom, hogy régen se azért adtak, nemcsak itt, másutt is, annyi fát, gabonát, amennyit egy családnak nem illett volna elfogyasztani, hanem azért, mert az ebből megtakarított és eladott fa, gabona pótolta a 20, 30, 50 forintos készpénzfizetést. Hogy a megtakarítottból kellett ruházkodni, álláshoz illően háztartást vezetni, könyveket, lapokat venni és még a gyermekeknek a házon kivül taníttatásával járó tetemes költséget fedezni. Most is ezért kell! Hasztalan mondom, hogy a tűzifát, aminek beszerzése most tényleg igen nehéz, meg lehet váltani gabonával, aminthogy több helyen már meg is váltották, vagy föld átengedésével. Végül mégis csak rázendítik a nép emberei — mert a fizetést csonkítani akarók a nép emberei —, a nép emberei mondom rázendítik: minek egy embernek 15 öl fa?! Hasztalan mondom, hogy a termelő se eszi meg, legyen bár gazdag földmives, vagy jóforgalmu molnár — nem eszi meg mind, amit termel f ... k nép emberei nyelvén azt is lehetne kérdezni: minek egy embernek annyi föld, amit maga nem tud megmunkálni; minek egy gazdának annyi lábas jószág, aminek ő maga nem tudja gondját viselni ? De ez már más; ez már a tiszttartó uram tehene a nép emberei előtt ... Az adászteveliek kérelme, aminek benyújtását nem presbiteri gyűlésen határozták el, ide