A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. július
és Rédén. Azt is helyén valónak látom megjegyezni, hogy a vallásos összejövetelre négy egyházközségben annyian sereglettek össze, hogy az iskolában sehogy se fértünk volna el, így hát a templomban tartottuk meg. A legtöbb helyen pedig nem győztük csodálni, hogy mennyien el tudtak helyezkedni az iskolában. Kimenéskor láttuk ezt főkép. A vallásos estéken nagy készséggel vettek részt, illetőleg szerepeltek, vagy a szereplőket előkészítették nemcsak a lelkésztársak, a tanítók, hanem a gyülekezetek fiatalsága, kivált akik polgári iskolát is végeztek. A lelkésznék között ki kell emelnem a mezőlaki, adorjánházai, csöglei és adászteveli lelkésznéket, kikről azt mondom, hogy nagy munkát végeztek. A tanítónők általában mindenütt nagy készséggel munkálkodtak a vallásos esték sikerén. A tanitó urak közül egy egyáltalán nem működött közre ily irányban; de megígérte, hogy más alkalommal ő is kiveszi részét e munkából. Mondhatom, hogy rám nézve igen megható és buzdító volt az ügynek az a meleg fölkarolása, amit mindenütt tapasztaltam. Nagyon szépen köszönöm is a közreműködőknek szives jóindulatukat és fáradozásukat. A vallásos estén én mindenütt a pápai gyülekezet múltját ismertettem és azt a törekvését, amit az utóbbi időben kifejtett abban az irányban, hogy régi, még mindig udvarban, torony és harangok nélkül álló temploma helyett újat építsen nyilt téren. Végül kértem a gyülekezetet, hogy új templomunk fölépítéséhez gabonaadománnyal legyen kegyes hozzájárulni. Több helyen az ajánlásokat azonnal megtették s ezekből az a remény sarjadt ki, hogy ez év őszén a pápai egyházmegye gyülekezeteiből 4 1/ 2—.5 vaggon gabona (buza és rozs) fog begyülni erre a célra. Nagyon szép dolog ez. Hiszem azonban azt is, hogy ez évi látogatásaim úgy a vallásos érzület emelésére, mint a református, a kálvinista öntudat ébresztésére és erősítésére jó hatással voltak. Istené a dicséret és dicsőség! Soli deo gloria! Valahogyan úgy éreztem, hogy meg kellene egyszer már látogatnom varsányi híveinket is. E látogatásom idejéül dec. 12-ét tűztem ki és kértem a magyarszentkirályi lelkészt, a szórvány lelkészét, hogy közölje tervemet ottani híveinkkel. Mivel pedig Sikátor igen közel van — talán csak egy km.-nyire — Varsányhoz, kértem Sikátor lelkészét, a rédei lelkész urat is, hogy értesítse hiveit látogatásomról és esetleg ő is jöjjön át velük. A varsányiak és a magyarszentkirályi lelkész úr örömmel fogadták ajánlatomat.
