A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. június

hol kivánják, istenitiszteletet tartok s a hol ilyent tartottunk, ott közöltem a gyülekezettel, hogy a ki részt óhajt venni az elöljárósággal végzendő egyházlátogatáson, bátran részt vehet. A gyülekezeti közösségérzésének, a gyülekezet dolgai iránt való érdeklődés fölkeltése és fokozásának óhajtottam ezzel szolgálni. Tizenhét egyházközségben kívánták az istentisztelet tartását és én mindenütt igen meg voltam elégedve azzal az érdeklődéssel, a miről a megjelentek szép száma mindenütt bizonyságot tett. Kisérő társam Kiss Zoltán tanügyi bizottsági elnök ur volt; igy alkalma nyilt neki az iskolákat megvizsgálni, tanerőinket munkakörükben megismerni. Egy helyen, Tapolcafőn, ő szólt a szószékből a gyülekezethez. Pápán az egyházlátogatást Győri János tanácsbiró és Kiss Zoltán urak végezték; Noszlopon pedig Balla Dezső tanácsbiró és Kiss Zoltán urak. Jelentésemnek az építkezésekről, nagyobb mérvű javításokról szóló része feltünteti az áldozatkészség példás voltát. II. A fizetések kiszolgáltatását illetőleg csak Pápadereskén van baj. A lelkész ur kértére mult év novemberében kimentem a gyülekezetbe és ott egyezséget is létesítettem úgy, hogy 192l-re fizet a gyülekezet a lelkésznek 15.000 korona készpénzt, az 1922. év január 1-től kezdve pedig visszatér a régi lelkészi dijlaphoz, a szerint teljesiti a fizetéseket; a gyülekezet meg vissza kapja azt a földet, a mit most a lelkész használ munkaváltság fejében. E földet aztán a gyülekezet közmunkával megmunkálva, terményeit értékesítve, könnyen megbírná terheit. Az egyezséget azonban később nem állták. Költségvetést erre az évre niaig sem készítettek. Azért nem küldtem bizottságot ennek elkészítésére, mert csak ezelőtt egy hónappal kaptam írásbeli értesítést arról, hogy nincs költségvetésük. Ugy gondoltam hát, hogy most már bevárom közgyűlésünket, intézkedjék az. 3*