A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. június

Esperesi jelentés a pápai egyházmegyének 1917 junius 21-én Pápán tartandó közgyűlése elé. Tisztelt Közgyűlés! Immár harmadik közgyűlésünket tartjuk a világháború idején. Amennyire csodáljuk a népek erőkifejtését a harctéreken és azok mögött, annyira sajnáljuk azokat a mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat, amiket el kellett és el kell szenvedniök. Csodáljuk a kultura mesés haladását és a kultur ember hihetetlen barbárságát. Mert, hogy meg kellett volna már találni a békés kibontakozás útját és véget kellett volna már vetni a dühöngő pusztításnak, ezt erősen valljuk. Ehelyett azonban még egyre csak a boszu lihegését halljuk. Krisztus szellemének uralma helyett a mammon rémuralmát éljük. Keresztyén népek szörnyű embertelenségei, testvérietlen vadságai fölött meghökkenve áll a pogány világ. Fáj, nagyon fáj ez nekünk. De hát . . . kettőn áll a béke. Mi és szövetségeseink megpróbáltuk rálépni a tisztességes béke útjára már 1916 december 12-én. Hasztalan kísérlet volt. Vérmes reményeikben szerfelett csalódott ellenségeink nem képesek beletörődni abba a helyzetbe, mit erőinknek szinte már a kimerülésig vitt összemérése szült. Tovább kínlódnak és tovább hurcolnak minket is a keserves kinlódás útján. Pótolhatatlan veszteségeink és ezer bajunk közt jajveszékelve sóhajtjuk: Isten, légy irgalmas hozzánk, derítsd fel ránk a béke epedve várt napját!