A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. június

— 26 szerübb volna — s ez a közgyűlés álláspontja a hivatalos egyház által becikkelyezendő lelkészegyesület jog- és hatáskörébe utalni, mely gondoskodnék a tanítói kar megfelelő képviseltetéséről. Sem tagsági, sem működési körét az itt jelzetteken túl kiterjeszteni nem óhajtjuk, mindaddig, mig az intézmény életképesnek nem bizonyul. A bővítést akkor is csak az életbiztosítási ágazatra engedjük meg. 35. Olvastatott a soproni fiókegyházközségnek 1917. évi május hó 13-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyve, mely szerint presbitériuma javaslataihoz hozzájárulva, elhatározta, hogy önálló anyaegyházközséggé alakul. A fiókegyházközség tagjaiban ugyanis már évek óta meg volt az erre való törekvés, mert hisz ők érzik leginkább f // az allandó rendes lelkésznek hiányát. Ok tudják legjobban, hogy a gondozó lelkésznek minden jóakarata mellett se nyerhetnek gyermekeik se a hitoktatásban, se az ezzel teljesen összeforrott és az istentiszteletben való benső, meleg részvételt biztosító énektanításban olyan képzést, amilyent szeretnének ; pedig a különböző, alsó és magasabb fokú intézetekben állandóan 60—70 tanulónk van. Ezeknek református szellemben való nevelése csak úgy biztosítható, ha önálló, rendes lelkész végzi a hitoktatást és tartja fenn az érintkezést az iskolán kiviil is a gyermekekkel és ezek családjaival. Az előtt a veszteség előtt se hunyhatnak szemet az egyházközség tagjai, ami hitfelekezetünket a vegyes házasságok kötésénél a gyermekek eligérésével, meg az áttérések útján is éri. Áz önálló anyaegyházközséggé alakulásnak azonban természetes feltétele, hogy az ezzel járó kiadásokhoz az egyetemes adóalapból megkapja a szükséges évi segélyt és a lelkészi fizetéshez az államtól a kongruát. Az egyházmegyei közgyűlés a felhozott és igen érthető indokok alapján örömmel üdvözli elhatározó, nagyjelentőségű lépéséért a soproni fiók-