A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. június

— 11 — Művelt elme kérdi elvadulva: őrizője vagyok-e én az én atyámfiának? Ábelek légiója kiált az égre. Nemcsak a harctereken ; itthon, a békés polgárok közt is. Nincs ma emberség, csak állati telhetetlenség. Nincs ma belátás és méltányosság, csak erőszak és ravaszság. Alant és fent, vásárok zajában és fényes palotában, porban, sárban és süppedő szőnyegen, pultok mellett és pompás karosszékben egyaránt csak azon mesterkednek, miként szipolyozzák ki azokat, kiknek alig van hol fejüket lehajtsák,* alig van egy-két darab rongyuk, hogy testük mezítelenségét elfedjék; alig van mivel tengessék nyomorult éltüket. Soh'se láttuk még ily mezítelenségében a romlott, az istentelen embert! Elszabadult minden szenvedély és a rombolás fúriái szörnyen elemükben vannak. És miért mindez?! Azért, mert Te hatalmas és bölcs Isten úgy felmagasztaltál bennünket, hogy adtál nekünk szabad akaratot, nem kötöttél meg bennünket törvényeiddel úgy, mint ama fénylő világokat, melyek gyönyörű összhangban futják pályájukat. . . Ah, hogy a nagy áldás ily nagy átokká, a nagy felmagasztaltatás ily nagy gyalázattá vált engedetlenségünk, a szabadakarattal való visszaélésünk miatt! Ha soh'se hitte volna is, most be kell látnia az emberiségnek, hogy az a műveltség, ami csupán az ész csiszoltságában és nagyszerű vívmányaiban áll, nem képes boldogítani az embert a szív műveltsége, nemessége nélkül. Felséges Isten ! a Te végetlen hatalmaddal és csodálatos bölcsességeddel hozz elő ebből a mai rémes zűrzavarból, ebből a mi felfordult világunkból fénylő világot: a testvériségnek, az emberiességnek, a tiszta erkölcsnek új, ragyogó világát. Oh adjad, hogy legyen tisztító tűz ez a világégés, melyben elhamvad az emberi önzés, irigység ós alattomos gonoszság, hamvaiból feltámad az egyetemes emberszeretet, a testvériség és megacélosodik a népek összetartozandóságának tudata. Felséges Isten! adjad, hogy a példátlanul kemény lecke térítse hozzád a népeket, hogy itt a földön járva, földi életükről is tisztességesen gondoskodva, mégis az odafelvalókat keressék szüntelen.