A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

Tartalomjegyzék

- 2 működő vezetők ellen felelősség nélkül politikát csinálni; esze ágában sincs a hivatalos vezetők háttérbe szorítása, kicsinylése és mellőzése. De igenis életre akarja kelteni, működésbe akarja hozni az eddiginél sokkal nagyobb mértékben azt a szunyókáló nagy erőt, ami a református lelkészek összeségében megvan és ami ha csakugyan illően kifejti magát, nagy áldást áraszthat a magyar hazára, közelebb a magyar református egyházra. Ily értelemben esetleg kezdeményező, erősen ösztönző és bátorító hátvédje lesz az úgynevezett hivatalos egyháznak és a józanul szabadelvű törekvéseknek általában. Ilyennek látja a helyzetet egyházkerületünk is, ezért „a legmelegebb rokonszenvvel üdvözli az egyesületet, áldásos működésére Istennek sikert biztosító kegyelmét kéri, egyházfenntartó munkájához őszinte támogatását örömmel felajánlja s ezt azzal kezdi meg, hogy területén világi tagjainak védő pártfogásába kéri, egyházi tagjait pedig kötelékébe kivétel nélkül való belépésre felhívja ..." Ha valahol kellemes érzést kelthet ez a meleg üdvözlet és elismerés, bizonyára minálunk első sorban. Csak aztán most már legyünk rajta, hogy a formában legyen illő tartalom, legyen lüktető életerő. 3. A Kálvineum ügye is örvendetesen halad előre. Mikor erre gondolunk, egyszerre és önkéntelen eszünkbe ötlik az a szinte mesébe illő buzgóság, amellyel szolgálják ezt a nemes ügyet dr. Baltazár Dezső püspök, az ORLE elnöke, és Kiss Ferenc egyházkerületi főjegyző, a Kálvineum bizottságának elnöke. Szerte az egész országban, hol itt, hol ott gyújtják lángra az áldozati tüzeket. Valóságos diadallal hordozzák meg a szegény lelkészárvák fölsegélésének szerény zászlóját. Dicséretes, sok helyen szinte meglepő áldozatkészségre ragadják a sziveket . . . Elismerés és örök hála nekik! . . . Sajnos, hogy a lelkészek buzgósága és áldozatkészsége messze marad az ö buzgóságuk mögött. Se a Kálvineumestélyek rendezésében, se a lelkészektől várt anyagi támogatás nyújtásában nincs meg a megfelelő buzgóság és áldozatkészség. Pedig nemcsak Kiss Ferenc sarkaló levelei, de az ország különböző városaiban rendezett és fényesen sikerült estélyek is elég intő és ösztönző erővel bírhatnának, ha már maga az annyira nemes és hozzánk annyira közel álló ügy nein birna is azzal! Szó sincs róla, minden faluban nem lehet nagyszerű estélyt rendezni. Mi is