A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. július

nincs rendes tanító. A inult ősszel kissé megkésve, volt ugyan pályázat hirdetve, de eredménytelenül. Ideiglenesen egy tanítónőt alkalmaztam. Ez pedig március közepén eltávozott, rendes állásra választatván meg. Ez idő óta volt is iskolázás, nein is. Néhány hétig a lelkész úr járt az iskolába, de — úgy mondja, hogy csak néhány, 5 — 6 gyermeket küldtek fel a szülök. E jelentésre persze azt kérdeztem, hogy hát az iskolaszék megtette-e kötelességét? E kérdésre kitűnt, hogy a lelkész, mint az iskolaszék elnöke, semmit se tett. Büntetve tehát a mulasztásért senki se volt. Az iskolai rendtartást a lelkész úr talán el se olvasta. Panaszolták az elöljárók azt is, hogy ők még most se kapják az adósegélyt. Ennek pedig a lelkész úr nemtörődömsége az oka. Aminek meggyőző bizonysága az is, hogy amikor február közepén be volt híva Pápára a kérvény bizottsági tárgyalására, nem jelent meg; se a gondnokot nein küldte be a szükséges okmányokkal. Amikor aztán megkérdeztem, hogy miért nem jelent meg a tárgyaláson, azt felelte, hogy azért, „mert a hizókat épen azon a napon kellett átadni". S ez olyan fontos dolga volt, -—- mondá az egyházlátogatáskor — hogy az édes apja temetésére se mehetett volna el miatta ... Az egyházlátogatásra a lelkész az adattárt nem készítette el; a parochialis könyvtár darabjait nem tudta előadni; kettőt mégis nagy nehezen előteremtett; ezeknek tábláit már vastagon ellepte a penész. A hivatalos leveleket se tudta előadni; kellene — úgymond — félnap, mig elő tudná azokat keresni. Iktatója sincs. Panaszolják az elöljárók, hogy a Jezerniczky lelkész úr idejében szépen rendbe hozott lakás egészen tönkre megy a gondatlanság miatt; a szép takaréktüzhelyt is eszi a rozsda. Itt minden csak gondatlanságról beszél . . . Sajnálom, hogy ilyen jelentést kellett tennem. Fegyelmi vizsgálatot rendel lelkész ellen az egyházmegyei közgyűlés. Csetényben súlyos természetű ellentét merült föl a lelkész és a tanítónő kisasszony között. Hogy a további kellemetlenkedésnek útját vágjuk és úgy az illető személyeknek, mint a gyülekezetnek annyira érdekében álló békességet és nyugalmat helyreállítsuk: egyházmegyei gondnok úrral elhatároztuk, hogy személyes közbejöttünkkel igyekszünk oda hatni, hogy a félreértések eltávolításával, a hiba beismerésével létrehozzuk a kibékülést. Az egyházlátogatásra