A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. július

— 9 — sére fizetéséből 1200 koronánál több bíróilag le van tiltva a gyülekezetnél. Röstellik is, -— mondják — hogy egy fiatal, nőtlen ember nem tud megélni az ö papi fizetésükből, meg abból, amit az államtól kap; de meg a változó gondnokok hogyan tartsák számon, hogy a lelkész helyett ekkor meg akkor mennyit kell fizetni? Legutóbb pedig abból támadt baj, hogy a f. év első felére kiutalt adócsökkentési segélyt a póstán a lelkész vette fel, holott a nyugtát a gondnok is aláirta és a vagyonkezelő tényleg a gondnok. A gondnok a püspök úrhoz fordult panaszával. Püspök úr elrendelte általam, hogy a lelkész készpénzben adja át a segélyt a gondnoknak. A lelkész azanban ezt ekkor már nem tudta megtenni, mert a pénzt részint az ö, részint a tanítók esedékes fizetésének kiegészítésére fordította, a gondnoknak csak a fizetések felvételéről szóló nyugtákat adta át. Így, nyugtákkal számolt el az összegről. A lelkész jelentését fölterjesztettem püspök úrhoz. Hogy püspök úr megelégszik-e az elszámolással, vagy mit szándékozik tenni, azt nem tudom. Lelkész utasíttatik, hogy a sikátori urvacsora-osztásra nézve a hívekkel egyezzen ki s erről jelentést tegyen esperes úrnak, mellékelve a közgyűlési és presbiteri jegyzökönyvet. Ajkán nem is egy baj van. A gyülekezet teljességgel elégedetlen úgy a lelkésszel, mint a tanítóval. A lelkész ellen f. év január 3-án azt jelentette az elöljáróság, hogy egy „temetésen oly ittas állapotban jelent meg, hogy a temetést bevégezni sehogysem tudta. Belekezdett ugyan a beszédbe, de oly botrányosan viselkedett, hogy a hivek felháborodva felkapták a koporsót, ö pedig ott maradt a háznál, ahonnan úgy vezették haza. A presbitérium kijelentette, hogy többé Szabó Aladár lelkész urat a templomba be nem ereszti". A panasz vétele után sietve kimentem Ajkára. Az összehívott presbiterek előtt elmondtam, bogy a szomorú eset alkalmából a lelkész ismét azzal menti magát, amivel a tósoki eset alkalmával is mentette; t. i.: hogy idegrohama volt. A karácsonyi és újévi kettős ünnepek kimerítették erejét, e miatt vette elő megint a baj. Elismeri, hogy tényleg nem tudta elvégezni a temetést. Azt kéri, hogy adassék neki három hónapi szabadság, hogy gyógyintézetbe mehessen ; erre az időre helyettes-lelkész rendeltessék Ajkára, természete-