A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. június

- 75 — odaérkeztem szombaton féltiz órakor és eljöttem onnét vasárnap este félnyolc órakor. Odamenet félötkor már fel kell kelnem; visszajövet éjfélután félkettőkor érkezem lakásomra. Sopronban szombaton délelőtt mindig megtekintem az állami anyakönyveket; így és a személyes érintkezésnek szinte erőltetésével egészítgetem ki a reformátusok névsorát. Volt rá eset, hogy kilenc családot látogattam meg egy alkalommal. A mellékelt névsor mutatja, hogy egy év alatt úgy 50 református egyénnel többnek jöttem nyomára, mint amennyit azelőtt ág. hit. ev. atyánkfiai számon tartottak. Két utóbbi utamon különösen örömmel tapasztaltam, hogy meglehetősen erős híveinkben az egyházunkhoz való ragaszkodás és a tömörülés vágya. Amire igen nagy szükség is van, hogy a vegyesházasságok révén ne mi veszítsünk mindig, mint ahogy eddig rendszerint történt. 1908 október 24—25-iki utam alkalmával urvacsorával élt 44. Ez volt az első istentisztelet és urvacsora-osztás, amit Sopronban végeztem. 1909 február 13—14-iki utam alkalmával 34 élt urvacsorával; 1909 május 8—9-iki látogatásomkor pedig 49 élt urvacsorával. Ez alkalommal öt növendéket (4 fiút és 1 leányt) konfirmáltam; egy gyermeket kereszteltem. Volt egy áttérés is; egy főhadnagyné, aki ág. hit. ev. vallásban született, de református vallásban növekedett, áttért hozzánk, magával hozva kis leányát is. Mult év december 30-án megküldöttem a soproni ág. hit. ev. lelkészi hivatalhoz az ott lakó reformátusok névjegyzékét utca és házszám szerint kimutatva; kértem, hogy az adókivetésnél vegyék számításba őket és a tőlük beszedett adónak felét az egyezség szerint szolgáltassák át. A mult évről még nem kaptam, illetőleg nem kapta meg a pápai egyház a soproni reformátusok befizetett adójának felét. Amit a pápai egyház természetesen Sopron javára helyezne el és gyümölcsöztetne. Nagy elismeréssel és köszönettel kell szólnom a soproni ág. hit. ev. egyháznak szívességéről, amellyel az istenitisztelet helyéül a konvent dísztermét átengedte; az urvacsora-osztáshoz, a kenyeret kivéve, mindent szívesen ád; nevezetesen abroszokat, tálcát, bort. Itt említem meg, hogy Parragh Béla királyi főerdőmérnök úr köze-