A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. december

UTASÍTÁS az egyházi költségvetések és számadások készítéséhez. Egészen természetes, hogy egyházközségeink háztartásában törekedni kell azon egyöntetűségre, melyet az egyházi törvény, s az annak alapján készítendő Rovatos kimutatás és Vagyon-Leltár megvalósítani akar. A törvény parancsa egyfelől — egyházközségeink anyagi ügyeinek rendbentartása és az ellenőrzés lehetősége másfelől — kötelez jó mindnyájunkat, hogy egymást megértve, jóakarattal igyekezzünk alapozni a jövendő számára. Eddigi eljárásunkban az „a hány ház, annyi szokás" elvtelensége volt az uralkodó elv. Dolgoztunk becsülettel, de rendszer nélkül. Ezt ki kell küszöbölnünk, ha azt akarjuk, hogy az egyetemes adóalapból segélyt nyerő egyházaink a megszavazott segélyt meg is tarthassák. Az alábbiakban a költségvetés, zárszámadás s ezekkel összefüggő egyéb dolgok készítésére óhajtjuk megadni az útbaigazítást. A helyes gazdálkodás alapja a jó költségvetés. A költségvetésnek elengedhetetlen kellékei a realitás és könnyű áttekinthetőség. Költségvetésünk tételeinek szövegét — a Szükséglet-re nézve a törvény alapján készített Rovatos Kimutatás szövege adja meg. — Tételei : 1. Lelkész fizetése. E cim alatt elő kell irni az „egyenkint" rovatban a lelkésznek egész díjlevélszerü javadalmát külön-külön. Pl. készpénz 100 K; — 20 pm. buza, a 7'04 = 140"80 K; — 56 kgr. hus, ä 1"06 = 59'36 K; stb. — Ami a díjlevélben nincs, mint a kongrua — különben is a javadalmas kezeihez utalványoztatván — nem veendő fel. A díjlevél felszámításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azon, már a konventen is elismert elvünket, miszerint a javadalmasnak, díjlevele által előirt naturáléihoz meg nem szüntethető szerzett joga van. És ezzel nem lesz ellentétben, ha ugy Ítéljük helyesnek, hogy adósegélyt