A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. november

— 20 — Javaslatom megvalósításához nem kellett volna más, csak az, hogy a konvent 3 évig halassza el a törvény életbeléptetését, az államsegélyből e célra szánt 3 évi összegből, ami már a jövő évtől kezdve 400.000 korona, az összes alapbetétet és a visszamenőleg fizetendő összes díjakat bevételezni lehetett volna. Készítettem más javaslatot is, olyant, amely mellett egyelőre, addig, ameddig visszamentünk volna a rokkantsági nyugdíjintézetre. E tervezet mellett megmenekültünk volna 1. a 23°/

0-os alapbetétnek kamatos fizetésétől; 2. a segédlelkészi évekre a külön évi díj fizetésétől ; 3. a 3

1/

2%"

o

s '§

e

n eha gas évi díjtól, fizetvén csak azt 2

I/

2°/

ü-ot amit eddig is fizettünk az országos gyámoldába; . 4. az egyházi közérdekből szükséges nyugdíjazások eszközölhetők lettek volna azonnal és pedig teljes fizetéssel, ami a mostani törvény szerint csak 40 évi szolgálat, vagy 70 éves korban lessz lehetséges; 5. az özvegyek- és árvák segélyét két év múlva már emelni lehetett volna 20°/

0-kal, vagy akár 50-nel is! Ami igen-igen kiváuatos volna ! 6. fölvehettük volna segélyezendőül valamennyi gyermeket! Semmiképpen se kicsinyelhető előnyök lettek volna ezek! De hát bármilyen életre való, célszerű javaslat fölött is győzött az az álszemérem, ami perhorreszkálta a zsinat összehívását és a törvénynek törvényes utón való módosítását; győzött az a vélemény, amely törvénysértést, a közpénztárak meghúzását és mind e mellett is a tagok súlyos egyszersmindenkori és évi megterhelését vonta maga után; az a vélemény, amely ellen jelen közgyűlésünkhöz tiltakozó indítványt adott be egy lelkésztársunk. Megadom magamat, annyival könnyebben teszem ezt, mert elmondhatom, hogy megtettem kötelességemet. Jól esik azonban fölemlítenem, hogy a Debreczeni Protestáns Lap már szeptemberben igen üdvösnek, helyesnek mondotta véleményemet, pártolta indítványomat. November 23-iki számában ismét visszatért rá, mondván : »Furcsa kis intézet ez a nyugdíjintézet, hogy mindjárt kezdetben ilyen rendkívüli közbelépésre (a díjaknak valami közpénztárból befizetésére) van szükség s még furcsább, hogy a Kis József pápai esperes okos és minden igényeket kielégítő tervét, mely minden belépési díj nélkül is lehetővé tette volna a