A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. november

— 12 — jó lélek, aki kortes-beszédnek minó'sítené, amit mondtam : lelke rajta! A sárgaságban levő mindent sárgának lát. Az adóügy. Nincs egyetértés a személyi adó magyarázásában se. A törvény 13. §. a) pontja ezt mondja: »személyi adó, amely családonként vettetik ki s amely személyi adót köteles fizetni minden busz éven felüli egyháztag . . .« Ez az általános szabály. Ebből következik, hogy 20 éven alól levő egyháztagokra általában nem vethető ki egyházi adó, hanem csak kivételesen, t. i. a 8. §. harmadik bekezdése esetében, vagyis csak akkor, »ha önállók és külön vagyonuk van és a gyülekezetben vagyon utáni adó van életbe léptetve, vagy pedig házasságban élnek.« Következik másodszor az, hogy egyes személyekre csak abban az esetben vethető ki személyi adó, ha a 13. §. a) pontjában foglalt kivételek alá esnek ; azaz ha külön vagyonnal, vagy keresettel birnak : vagy ha önálló háztartásban élnek, vagy ha nem élnek is önálló háztartásban, de házasság utján külön családot alapítottak.« Kenessey Béla előadó ép e pontra vonatkozóan azt mondta : »ismét hangsúlyozom, hogy a személyi adóalapon a családfőre kivetett adóról van szó, tehát a családfőre kivetett u. n. személyi adó ez, amely 2—20 koronáig emelkedőleg osztatik be.« (Zsin. Napló. I. 61—62. 1.) Dányi Gábor felszólalásában kifejezte, hogy az a) pont alatt említett személyi adóra nézve világosan és határozottan beletétetni óhajtaná, hogy kik után vettetik ki. Ő ugyan mindig úgy értelmezte e pontot, hogy a személyi adó a családra értendő (felkiáltások : családfőre!) nem személyre, de szükségesnek tartaná ezt kifejezni a törvényben is, mert találkozott olyan értelmezéssel is, hogy minden egyes személyre vettetnék ki ez az adó. (Zs. N. I. 378.) E végből indítváuyozta, hogy a személyi adó közelebbről határoztassék meg így: »személyi adó, mely családok után vettetik ki . . .« E szakaszt a zsinat a rá vonatkozó indítványokkal együtt átdolgozás végett kiadta az adóügyi bizottságnak. Mikor a bizottság elkészült és a módosítást a zsinat elé terjesztette, Dányi Gábornak ezen indítványát illetőleg Kenessey Béla előadó így nyilatkozott: »A Dányi Gábor-féle javaslat beledolgoztatott a 282. §. a) pontjába, amikor a személyi adó jellegét a bizottság közelebbről körülírni határozta el.« (Zsin. Napló. II. 402. 1.) »Körülirtuk a