A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

- 6 -Zsinatunk bevégezte munkáját. Egyházkerületi közgyűlésünk folyó évi augusztus elsejét tűzte ki az új törvények életbelépése idejéül. Tavaszi rendkívüli egyházkerületi közgyűlésünk jkve 32-ik p. alatt olvashatók a végrehajtás, illetőleg életbeléptetés körüli teendőink. E jegyzökönyveket már megkapták gyülekezeteink és én körlevélben felhívtam lelkésztársaimat a vonatkozó rendeletnek áttanulmányozására. Kétségtelen tehát, hogy mindannyian ismerjük már teendőinket. Mégis kérem közgyűlésünket, hogy a maga részéről is hivja fel az egyházközségek lelkészeit és presbitériumait, hogy a hivatkozott egyházkerületi közgyűlés jkve 69. lapján C) p. alatt foglalt határozatok közül az 1., a 3., a 28., 29., 30., 33., 34., 44. §-okban előirt teendőket el ne mulasszák kellő időben teljesíteni; egyébként is folyó évi augusztus elsejétől az új törvényekhez mindenben alkalmazkodjanak. Az egyházkerületi végrehajtási utasítás 28. §-ban említett leltári és rovatos kimutatások mintái hozzám még nem érkeztek meg. Immár törvényben szervezve van az utóbbi 10 év alatt mindenfelé nagy erővel sürgetett országos lelkészi nyugdij-intézet is. És most azt kell látnunk, hogy azok vannak vele legkevésbbé megelégedve, akik legerősebben sürgették, hogy a most már törvénybe iktatott módon, t. i. úgy létesüljön, hogy vagy 40 évi szolgálat után, vagy 70 éves korában mindenki nyugdíjba mehessen, aki csak akar. Valóságos vészkiáltás hangzott el Somogyból a nyugdij-intézet életbeléptetésének — félelme miatt. Jávory Nándornak a Magyar Szó egyik közelebbi számában közölt nyilt levele óta tudhatjuk, hogy a vészkiáltás Nagy Lajos belsö-somogyi esperestől eredt. Hasonló vészkiáltás mind sűrűbben hallatszik innen is. onnan is. Elnevezték már anyagi rokkantak nyugdij-intézetének is. A pápavidéki lelkészi kör is szinte elviselhetetlennek véli a nyugdij-intézet létesítése folytán a lelkészekre háruló terheket, ha csak sürgősen, egyidejűleg fizetésjavításban nem részesülnek. Azonban amikor feljajdulunk, bár teljességgel méltán, nem teszszük helyesen, ha a hibát másban, s főleg csak világi vezérembereinkben keressük. Nem, ezt nem tesszük helyesen. Keressük a hibát magunkban is. Először is lehetetlen, hogy ne láttuk volna a terhet, mely ránk fog nehezülni. Én 1905. évi esperesi jelentésemben ide vonatkozóan