A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 2 — célozzák. Az országgyűlésnek ilyen többségétől még inkább várhatjuk tehát, hogy hü levén országszerte, nyíltan hirdetett elveihez, az 1848 : XX. t.-c.-ben lefektetett alapigazságokat minden irányban és minden részükben biztosítja, érvényesiti is törvényes intézkedéseivel. Jól esik tudnunk, hogy országos kormányunk tett is már egy igen nagy jelentőségű lépést az említett elvek érvényesítése céljából. Egy leiratban ugyanis gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr arról értesítette a két protestáns egyháznak az 1848 : XX. t.-c. végrehajtása ügyében kinevezett közös bizottságát, hogy hajlandó „a magyarországi ev. ref. és ág. hitv. ev. egyházaknak az 1848 : XX. t.-c. 3. §-a értelmében leendő állami segélyezése fedezéséül, az emlékirat „dotáció" részében felsorolt célok közül első sorban az egyházi adózás rendezésére, illetőleg a hivők fej- és vagyoni adózásban mutatkozó túlterheltségének megszüntetése, az egyházi közigazgatás költségeire, az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére tárcám költségvetésében az eddigi dotációkon felül évenként 3 millió korona segélyt rendszeresíteni akkép, hogy éhből egy milló már az 1907. évi költségvetésbe vétessék fel, egy további millió az 1908. évibe, az 1909. évi költségvetésbe pedig már az egész 3 millió, ez az államsegély is utólag szabályszerűen elszámolandó levén. Hajlandó vagyok továbbá hozzájárulni ahhoz, hogy ez az ujabb, összesen évenként 3 millió államsegély külön törvényben biztosittassék . . . Uyyanez a törvény azt is tartalmazná, hogy a nevezett egyházak számára az 191)4. évi költségvetésbe, egyházaksegélyezése cimén felvett tételek a törvényhozás által a jövőben leszállittatni nem fognak. Ezek az intézkedések, melyek nem zárják ki az emiitett költségvetési tételeknek a szükséghez képest való emelését, lehetővé fogják tenni, hogy a protestáns egyházak az emlékiratban érintett egyéb kulturális szükségleteiket is, amennyiben azok az 1848 : XX. t.-c. szándéka alá vonhatók, hiveik tulterheltetése nélkül fedezhessék. A lelkészi kongrua emelésének, illetve a lelkészi korpótléknak kérdését pedig az állam csak általános új rendezés keretében karolhatná fel, melynek pénzügyi előfeltételei ez idő szerint hiányzanak". Ezt a leiratot már úgy a két protestáns egyház közös bizottsága, valamint a reformátusok zsinatja is tárgyalta. Se egyik, se másik nem volt elragadtatva általa, de azért mégis elismerésre és