A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 27 — Ezek után engedje meg a nagytiszt, és tek. egyházmegyei közgyűlés, hogy a főtisztelendő püspök ur által ajánlott, s a tatai ref. egyházmegyében már régóta gyakorlatban levő számadás és számviteli rendszerhez is hozzászóljunk. Alulírott egyházi számvevő, ki a tatai egyházmegye kebelében mint segéd- és helyettes lelkész három évig működtem, e számadási és számviteli rendszert már régóta ismerem, s mikor ezelőtt három évvel a nagytiszt, és tek. egyházmegyei közgyűlés által megbízattam, hogy a gyülekezeti számadások készítésére vonatkozólag terjeszszek a közgyűlés elé javaslatot, ezen megbízatásomnak eleget téve, javaslatomat a tatai egyházmegyében gyakorlatban levő számviteli és számadási rendszer figyelembe vételével készítettem. Mivel azonban megvoltam győződve arról, hogy a tatai egyházmegyének az egyházak vagyonkezelésére vonatkozó szabályrendelete és számadási rendszere a lelkészektől és gyülekezetektől sok oly felesleges munkát kiván, mi a számadások készítését, a számvevők munkáját nemhogy megkönnyebbítené, ellenkezőleg tetemesen megnehezíti, elégségesnek találtam a számvevői felülvizsgálathoz a pénztári és magtári napló másolatának, a zárszámadásnak, a számadási évre vonatkozó költségvetésnek és a gyümölcsöző tökékről készített számadásnak beküldését. — Két évi tapasztalat után meggyőződtem arról, hogy ez az ellenőrzés szempontjából teljesen elégséges, ha a számadások készítése az 1904. és 1905. évi egyházmegyei jegyzökönyvünkben olvasható számvevői javaslatunk alapján, az általunk készített rovatos ivek felhasználásával s azoknak pontos kitöltésével, tehát a számadási évre vonatkozó költségvetési czimek összegeinek és a hátralékoknak is kitüntetésével, a bevételi és kiadási tételeknek a költségvetésnek megfelelő czimenkénti csoportosításával s lehetőleg az ezen jelentésünk kapcsán beterjesztett kimutatásban látható csoportosítás szerint történik. Szerintem tehát szükségtelen az egyházi adófökönyv zárlata, mert azt, hogy mi a gondnoknak, illetve a gyülekezetnek a bevétele és kiadása?, megmutatja a gondnoki vagy pénztári napló is, ha a költségvetésben egyházi adó-, haszonbér- és kamathátralékok czimén okvetlenül kimutatandó összegekkel összehasonlítjuk az e czimen befolyt összegeket; az pedig, hogy a számadási évről mi