A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. szeptember

— 13 bírósági tagok f. évi augusztus hó 22-én teljesítették s a vizsgálat eredményét az esperesi hivatalhoz beterjesztették, mely után az ügyre vonatkozó összes okmányokat Baráth István bírósági taghoz tette át előadás végett. Jelenti továbbá, hogy a felek a tárgyalásra szabályszerűen megidéztettek s vádlott Szűcs Dezső személyesen, a vádlevél aláirók nevében pedig Pöcze Pál egyházi gondnok jelent meg. Ezután felhívja a bíróságot nyilatkozattételre az iránt, hogy az ügy teljes ülésben, vagy időszaki tanácsülésben tárgyal-tassék-e? A bíróság határozatilag kimondja, hogy az ügy teljes ülésben tárgyaltatik s a tárgyalást esperes-elnök vezeti. £5. Baráth István megbízott előadó felhivatván az ügy ismertetésére, előterjeszti, hogy a taápi gyülekezet 1905. évi május hó 16-án kelt s az esperesi hivatalhoz intézett beadványában azzal vádolja Szűcs Dezső ottani lelkészt az első pontban, hogy Timár Károly egyházi elöljáró leányát, aki csak látogatóban volt otthon szüleinél, eltiltotta a templomtól, azt mondván: ha egyházi adót nem fizet, akkor ne is menjen templomba. A vád második pontja szerint Takács Márton elöljárón ugy állt boszut, hogy leányától a koníirmácziói vizsgán nem kérdezett. A harmadik pontja a vádnak, hogy egy elöljárót a templomban kipredikált, annak gúnynevet adott. A negyedik pontban az van mondva, hogy a gyülekezetet semmiben sem tudja előbb vinni. Az ötödik pontban azzal vádoltatik, hogy az Isten dicsőségére tett adományokat rosszul hirdeti ki, vagy el sem fogadja. A vádlevél hatodik pontja szerint az egyház gondnokait sértegeti. Végül hetedik pontja a vádnak az, hogy a mult év végén egy estve, a szövetkezeti korcsmában lerészegedett s hazamenet az utczán beleesett a vizzel telt árokba, melyből két legény húzta ki és kisérte haza. Jelenti az előadó, hogy a vádlevél ötödik és hatodik pontjai már az 1903. évi julius hó 1-én tartott bírósági ülésre is beadattak, mely alkalommal el is biráltattak. A pótvizsgálati jegyzőkönyvből pedig megállapítható, hogy az első pontban irt vád a lelkészt nem terheli, mert Timár Károlynak Pesten szolgálatban levő, de az összeíráskor otthon tartózkodó leányát az elöljáróság vette fel egyházi adó alá. A lelkész tehát csak kötelességét teljesítette, midőn a szüleihez, habár látogatóba