A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

— 93 — Az ügy részletes és beható tárgyalása után Balla Endre az ülésből eltávozván, az előadói vélemény meghallgatása után a bíróság zárt ülésben meghozta s nyilt ülésben kihirdette a következő ítéletet: A bíróság a csernyei ev. ref. egyháztagokat panaszukkal elutasítja. Indokolás: A csernyei ev. ref. híveket el kellett a bíróságnak panaszukkal utasítani, mert az egyházi adó kivetése az itt hivatalból fölülvizsgált s egyházmegyeileg megerősített s 1902 május 9-én felvett közös jegyzőkönyvben teljesen a megújított n.-geresdi egyezség alapján történt és igy a csernyei ev. ref. egyháztagoknak az egyházi adókivetés elleni panasza nem jogosult. Az Ítélet kihirdetésén a csernyeiek jelenlevő képviselője, Balla Endre abban megnyugodott. 7. Vikár Vincze előadó ismerteti Gyenge Imre nyug. tanitő, jelenleg acsádi lakos és birtokosnak az acsádi egyház elöljárósága áltat reá kirótt egyházi adó elleni föllebbezését. A bíróság az ügy kellő megvitatása és az előadói vélemény meghallgatása után zárt ülésben meghozta s nyilt ülésben kihirdette a következő ítéletet: Gyenge Imre acsádi lakos fölebbezésével elutasittatik. Indokok: Gyenge Imre nemcsak nyug. tanitó, hanem birtokos is Acsádon, s mig magát ugy viselte, mint ny. tanitó, nem is adóztatta meg öt az egyházm. elöljáróság két évig. De miután az egyház ügyei intézésébe ténylegesen beavatkozott: akkor mint birtokost és egyháztagot tekintette a presbitérium s az általa önként elfoglalt templomi szék után azon mértékben rótta meg egyházi adóval, mint bármely más egyháztagot. Igy tehát az egyházi adó, mely ellen föllebbez, tulajdonképen önként vállalt teher, mert arra nem lett kötelezve, hogy a legmagasabb egyházi adóval megrótt templomi széket foglalja el. 8. A bíróság fegyelmi bírósággá alakul. Tudomásul szolgál. 9. Esperes elnök előterjeszti, hogy Sáhó István gondnok és Polgár István egyháztag taápi lakosoknak Szűcs Dezső lelkészük