A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

_ IS — fáradozó tisztviselőink illő jutalmazását, százféle czimen túlterhelt népünk egyházi adójárulékát: ekkor a viszonosság és egyenlőség elvéből kifolyólag csupán azt kívánjuk, hogy mint édes fiával, ugy bánjék velünk édes anyánk, hazánk! Nem valami nemtelen indulat vezet itt minket, hanem tisztán a szükség élénk, sokszor igen elszomorító érzése, s a jog és igazság! Azt a jogos és igazságos osztályrészünket kérjük mi is, amit szerencsésebb testvéreink már régen élveznek! Hivatalos eljárásomban mindig igen-igen szeretném követni Jézusnak ezen utasítását: legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kigyók. Reményiem, hogy a szelídséget közöttünk senki se értelmezi ugy, hogy semmiért, a legkézzelfoghatóbb igazságért, magáért az Isten ügyéért se szálljak szeinbé senkivel se, hanem egykedvűen tekintsem, ha a hivatalos felügyeletem alá helyezett munkakörökben akár jól, akár rosszul, akár lelkiismeretes gondossággal és szorgalommal, akár lelkiismeretlen gondatlansággal és hanyagsággal végeznék is teendőiket a hivatottak. Reményiem, hogy az okosságot közülünk senki sem értelmezi ugy, hogy mindig csak a magam kényelmét nézzem; bogy nyugalmamnak háboritlan megőrzése legyen a fögondom, ha mindjárt hűtlenséget és esküszegést kellene is elkövetnem azon elvek és törvények ellen, amelyeknek megóvására, terjesztésére és érvényesítésére esküvel köteleztem magamat. Reménylem, T. Közgyűlés, hogy nincs közöttünk senki, ki azt kívánná, hogy hallgassak, ha és amikor a lélek ezt súgja nekem : „Szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok." Én azért szelid kívánok lenni: tehetetlenség nélkül; erélyes: erőszakoskodás nélkül; éber: mindenbe beavatkozás nélkül; okos: önző, rejtett czélok nélkül. És most, T. Közgyűlés! alázatosan kérem jóindulata támogatásukat. Egyesekhez külön azért nem fordulok, mert nekem mindnyájukra szükségem van. Azért szeretettel kérek mindenkit, hogy a közügy érdekében el ne mulasszon engem figyelmeztetni azokra az itt vagy ott fölmerülhető veszedelmes jelekre, vagy éppen veszélyekre, amiket én talán a távolság, talán a mesterségesen támasztott por, füst és köd miatt, vagy talán megfigyelő-képességem gyarlósága folytán nem veszek észre; de nemcsak ezekre, hanem azokra is, amik esetleg az én tervbe vett intézkedéseim folytán következhetnének be.