A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1900. június

— 4 -2. Esperes ur előadja, hogy Baráth Ferencz egyházmegyei gondnok, Horváth Lajos világi tanácsbiró, Hegedűs Lóránt dr. világi jegyző, továbbá Kovács Imre, Komjáthy János lelkész urak részint egészségi változás, részint egyéb hivatali elfoglaltatásaik miatt a gyűlésre nem jöhettek meg, s elmaradásukat ő nála Írásban is bejelentették. A közgyűlés sajnálattal veszi különösen a világi karból távol levő jeleseinknek elmaradását, s a társelnöki tiszt betöltésére felkéri Barthalos István hivatalára nézve legidősebb vil. tanácsbiró urat, aki a felhívásnak engedve, a társelnöki széket a közgyűlés szives éljenzései közt elfoglalta. 3. Esperes ur az egyházmegyében történt változásokról a következőkben jelent: Nt. és Tek. Egyházmegyei közgyűlés! Az egyházmegye élete csendes a felületes szemlélő előtt, de a mélyebben vizsgálódó zúgást, nyughatatlanságot vesz észre a terhek hordozói között. Megmentő csakis az átgondolt és tervszerű arányosítás lehet a Krisztusi jelszóval: Egymás terhét hordozzátok. A mulandóság angyala nagyon mélyen bevágta sarlóját a lelkészi és tanitói rendbe, három lelkészt és két tanítót aratva le. Kis Gábor (1899. julius 18.), Lanczinger János (1900. május 5.), Parragh Lajos (1900. márczius 11.), rédei Tóth Kálmán (1900. január 8.), Hetesi Vincze (1900. junius 1.) személyében. Az elhunytak közül Kis Gábor pápai lelkész, egyházmegyénk, egyházkerületünk, egyetemes egyházunk nagy alakja volt. Parragh Lajos ajkai lelkész, egyházmegyénknek hosszú időn keresztül számvevője, tanácsbirája volt, Lanczinger János h.-bödögei lelkész pedig kisebb körben ugyan, de ismerősei, hivei szeretetkönyei között szállott sírjába. E helyről méltatva közérdekű munkálkodásukat, áldás lebegjen emlékük felett! Ez az, amit adhat az élő az elhunytaknak. Tegyük le már mohosuló sírjaik fölé kegyeletünk koszorúit. Tóth Kálmán és Hetesi Vincze urak a gondviselés művébe avatkozva végezték ugyan életüket, mégis az öntudatlanság és megzavart lelki állapot állnak sírjaik mellett és kérnek részükre eluézést és részvétet, mit meg is adunk. Nyugodjanak csendesen.