A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. június

— 48 — panaszkodhatnak: annak — fájdalom! — még mindig ellent kellene mondanunk. A tanitók legnagyobb része a mai helyzettel nem lehet megelégedve, s nem lehetünk megelégedve különösen mi, protestáns felekezeti néptanítók. A 400 forint fizetésminimum (mely azonban az állami tanitók javadalmazásának fokozatos emelése mellett ismét hátramaradást fog jelenteni) nekünk talán kivétel nélkül meg van ugyan adva, de legtöbb esetben nincs biztosítva részünkre a szerény fizetésünknek megfelelő nyugdij-igény. Ebben a tekintetben nagyon is éreznünk kell, hogy mi az államnak csak mostoha gyermekei vagyunk. Az 1891. évi XLIII. t. cz. végrehajtása tárgyában 29751/893. sz. alatt kiadott magas miniszteri rendelet folytán az úgynevezett «kántortanitői» állomások javadalmait szétválasztották; a mindaddig egységes javadalmi összegek szét lettek hasítva, külön tanítói — s külön kántori javadalmakra. Ezen szétválasztás reánk, felekezeti «kántortanítókra» nézve sérelmes helvzetet idézett elő, mert az J 7 úgynevezett «kántori» részt az 1893. évi XXVI. t. cz. végrehajtása alkalmával a tanítói fizetésminimumba beszámították, a nyngdij összegének megállapításánál azonban ugyanazon rész már figyelembe nem vétetik. Sérelmesebbé teszi a szétválasztás által előidézett helyzetet azon kulcs, mely szerint a «közös» javadalomnak fele tanítói- s fele kántori fizetésnek van minősítve; pedig nálunk — protestánsoknál — a kántori teendők a tanítói teendőkkel egyenlő erőt időt s fáradságot nem igényelnek. Minthogy kántori nyugdíjintézetünk nincs, s annak felállítására az ily dologhoz szükséges anyagi erő hiánya folytán gondolni sem lehet: a «kántortanítók», a mennyiben fizetésük 300 forintnál magasabbra emelkedik, fizetésük ezen többlete után a nyugdij-igényt azon esetben, ha a kettéválasztás folytán tanítói fizetésnek minősített rész 300 forintot meg nem halad, teljesen-, a kántorinak minősített részt illetőleg pedig minden esetben menthetleniil elveszítik; ellenben egy velők hasonló összegű fizetést élvező községi vagy állami tanitó egész fizetésének beszámítása nyomán 4—5—600 forint nyugdij-összegre nyer igényt. Es mi, protestáns magyar néptanítók csak azért vagyunk ily érzékenyen sújtva, mert mi a nemzeti népnevelés ügyét «felekezeti keretben» szolgáljuk!