A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1884. április

4 Az egyházmegye élete vizsgálásánál figyelembe jő: a vallás erkölcsiség, az adakozásrai hajlam, a közterhek viselése, az iskola­ügy, a törvények tisztelete, az egyházak és hivatalnokai, s ezek egymásközti viszonya. A valláserkölcsi életről általában haladást és virágzást jelez­hetek, — ámde szórványosan felüté magát egyes egyh. tagok hi­degsége, egyes elöljárók templomba nem járása, ós a hétköznapi­imádkozők kevesedése, a vadházasságok ós a vasárnap meg nem szentelése. Nagyon itt az idő, hogy az egyes lelkészek, tanitók, sőt maga az egyh. megye is állást foglaljon a hitetlenség, vadhá­zasságok kötése és a vasárnap megszegése ellen. Én igyekeztem intéssel hatni, sőt egy vadházasságot, mely hivatalos egyén hozzá­járulásával történt, fel is jelentettem az alispáni hivatalhoz, de elintézéséről nem értesíttettem. Igen kérem a tanitó urakat, hogy az iskolábani tanításukat hassa át mély vallásos érzelem, — a lelkész urakat, hogy ugy katedrai tanításaik, mint magán családi életök által ápolják a népben a vallásos érzelmet, — az egyház­megyét, hogy határozni méltóztassék a valláserkölcsi élet felvirá­goztatása különösen pedig a vasárnap megszentelóse felől. Szent vallásunk elve az önkéntes áldozatkészség, az adakozás. E téren egyházmegyénk gyülekezetei más években elöljártak, ez év azonban meddő maradt, az adakozás rovata kis összeget, 1000 forintot mutat fel. A mi a közterhek viselését illeti, nem lehet panasz. Egyház­megyei, kerületi kegyadományok, főiskolai tartozások — mint pénz­tárnok ur jelenteni fogja — két gyülekezet kivételével beadattak. Még a mitől méltán féltünk, — az országos közalap aláíratása, kivetése, beszedése, befizetése sem ütközött elhárithatlan akadá­lyokba. A nagy többség meghódolt a törvénynek. S ha voltak és vannak is, itt ós ott egyesek, s hol nincs az? — a nem akarás terén, azokat részben meggyőzte a kiküldött bizottság, részben helyes útra téritendi a törvényes hatóság. Egy van — pedig fő — mely határozott tagadásával találko­zik népünknek, s ez az iskolai 8 havi szorgalmi időnek kitartása falun. Ősszel későn adatnak fel, tavasszal korán kifogatnak a gyer­mekek. Sőt az elöljárók még a segédtanítókat is kezdik 8 hó he­lyett 6 hóra fogadni fel. Az ok, a törvény végre nem hajtásában rejlik. S ha ez állapot még tovább tart, s az illetékes világi hatóság

Next

/
Oldalképek
Tartalom