A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1882. szeptember

5 gát. megismerkedhetik hivatala fogásaival, s észreveheti, hogy a közönség nem bánta-e meg választását. Midőn tehát a megbízást ily módon elfogadom, leendő magnmlartását, illetve működésem irányát e következőkben jelzem röviden:— Egyházunk legfőbb felügyelőjének, a törvényesen megkoronázott és törvényesen uralkodó fölséges királyunknak hűség és engedenielmcsség; — a már létező és még az ezután hozandó világi és egyházi törvények tisztelete, azoknak lelkiismeretes megtartása és végrehajtása; — a főtiszt, eg\h. kerületnek, mint az egyh. megye fölsőbbségének, — a főtiszt superinlendens és a nagy méll. főgondnok urnák, mint közvetlen l'ölebb valóimnak ellenében, ez alárendeltség természetéből folyó mindennemű kötelességek pontos leliye— silése; — az egyházmegyében a szellemi és anyagi jóllét munkálása, — a jó rendföntar'ásn. a reformált szellem ápolása és terjesztése; — hivataltársaimmal, különösen a n. I. esperes úrral, a lehelő legbensőbb bizalom felköltése, s ennek folyvást erösebb és erősebbé tétele, hogy intézkedéseinkben az összhang, eljárásainkban az egyetértés mindég meglévén, ezek irányunkban a közönség bizalmát és tiszteletét megszerezzék ; mindenki irányában pedig a törvényszerűség és a hol csak lehető a méltányosság gyakorlása. Mindezeket pedig fogadom és teszem azon hitben, hogy az I-len engem ezen hivatalomban is megsegít. — azon reményben, hogy az a közönség, mely engem bizalmával megtisztelt, működésem útjába akadályokat nem gördil, sőt ellenkezőleg gyámolítja gyengeségemet, buzdítja erőtlenségemet, s ha elesném fölemelne, mert ez bizonyára csak a jóra való erős törekvésemben történhetik meg. Ezen hit és reményben foglalom el tehát a nekem fölajánlott társelnöki széket, melyen a n. t. egyh. megye minden rendű és rangú tagjainak szereletébe ajánlom magamat. 4. Fenti sz. a. bizottsági jelenlés megjegyzi, hogy a cselényi és az ideiglenes s. gondnoki szavazatok hiányozlak Miután a cselényi egyház szavazata — habár utólag is — beérkezett, s miután az id s gondnoki hivatal jogával élni ezúttal nem kivánt, ujabb rendelkezés szükségessége nem forog fenn. «>• Esperes ur meghatottan bejelenti, hogy egyházmegyénknek hosszú időn keresztül volt buzgó vil. tanácsbirája t Körmendi Pál pápai földbirtokos ur elhunyt. Egyházi közéletünk terén évtizedekig hiven munkáit, elhunyt lanácsbiró ur emléke jegyzőkönyvileg is megörökítetik