A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus

- 8 0 -5 kisrákosi, Ugray József kercaszomori, Gróf Sándor egyházashoüósi, Moharos László őriszentpéteri, Sáros Mihály körmendi, Kalmár Lyjos kerkáskápolnai, Lengyel Gyula nagyrákosi, Szabó Lajos szentgyörgyvölgyi, Szabó Gyula kerkanémetfalui, Baksa Lajos csonkahegyháti, Scmogyi Tibor pankaszi tanítók. Mint vendégek: Barsi Mikiósné áll. tanító, Döbrössy Lajos lelkipásztor, Baksa József gyak, isk. tan. 1,.) Elnök köszönti a jelenlevőket és a gyűlést megnyitja. 2.) Szabó istván egyesületi alelnök, szatafői igazgató-tanító tárgysorozaton kívül szót kér. Visszaemlékezve arra a 34 évre, amelyen ár a tanítógyűlés mindig összejött, megállapítja, hojgy a szeretet hozta össze minden évben a tanítóegyesület tagjait. Közös volt örömük és bánatok, megosztották egymással. Az elmúlt 34 év aiatt két vihar, két világháború vonult el fejünk felett. Az elsőből szeretett elnökünk a fogság kínos évei után visszatért. De ez a második, még most is tartó vihar súlyos csapást hozott számára és számunkra is. Mindnyájunk által szeretett fia, Székely Gyula tart. tüzérzászlós, a marosvásárhelyi áll. gépipari középiskola tanára, fiatal életét a harctéren feláldozta hazájáért. Nagy fájdalmunkban vigasztal bennünket az a hit, hogy a hősök áldozata nem hiábavaló'. — A gyűlés néma felállással rója le kegyeletét. 3.) Székely József elnök meghatott hangon mond köszönetet a tanítóegyesület szerető részvécéért és a gyűlés vezetésére felkéri Szabó István alelnököt. 4.) Szabó István alelnök felolvassa Székely József elnök megnyitó jelentését: Kedves Vendégeink! Kedves Tanítótestvéreim! Nagyon értékes tanulságos értekezletről jöttünk, ahol a lelkészi: és tanítói kar a magyar hazáért és a református anyaszentegyházért való együttes, vállvetett munkásságának adta tanújelét és elhatározta, hogy továbbra is a legnagyobb odaadással fog munkáldodni. Nem is lehet ez másképpen, különösen nem a mostani súlyos, vészterhes időben. Csak az ilyen együttes munkálkodás hozhatja meg a kívánt eredményt. Mi tanítók örömmel fogadtuk a meghívást és az ott elhangzott elhatározások szerint fogunk továbbra is a leg-' ncgyobb odaadással és tehetségünk teljes felhasználásával munkálkodni. Ehhez kérjük a jó Isten megsegítő kegyelmét. 100 évvel ezelőtt írta Kölcsey Ferenc a Himnuszt, ezt a megráz^ ereiü magyar imádságot. Most igazán szívünk mélyéből tör fel annak minden sora. Most igazán szívből kérjük a jó Istent, hogy nyújtsa felénk védő karját, hiszen megbűnhődte már e nép a multat « jövet» dót. A mostani nehéz időkben csak a beléje vetett erős hit és bizo-: dalom adhat erőt a nehéz "küzdelem megharcolásához. Mi csak esz-