A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus

- 8 0 -5 Itt említem meg, hogy a leventék részére kötelezőleg elrendelt csendesnapokat szintén megtartották lelkipásztoraink, a húsvéti úrvacsoraosztáson pedig testületileg jelentek meg. Említésre méltó a missziói munkának az a harca is, melyet az ólomkatonák, az iratterjesztés vívnak meg. Gyülekezeteink vezetősége mindjobban felismeri ennek rendkívüli fontosságát, a jó olvasmánynak, kcnyvnek lelki téren megmutatott hatalmát, azért az iratmisszió mindjobban felkarolt lesz. Igaz ugyan, hogy a mai rendkívüli viszonyok mellett itt nagy nehézséggel kell az anyaghiány miatt küzdenünk, de a lehetetlent is meg kell próbálni és az esetleg kínálkozó lehetőséget alaposan kihasználni. Mi magunknak is van, de a különböző újságoknak egész sora áll rendelkezésünkre. Mindegyiket gyülekezeti életünkben nagyszerűen és eredménnyel lehet felhasználni. Ugy látszik, használják is híveink a traktátusokkal együtt, mert körülbelül 10 féle egyházi újság olvasható egyházmegyénk területén. Az iratterjesztés költségeit több mint 75 százalékban híveink sajátjukból fedezik. Egy mindnyájunk előtt nagyon szimpatikus eseményről, a sárvári imaház felszenteléséről és gyülekezeti hajlék megáldására! kel beszámolnom, Mindnyájunk előtt ismeretes az a heroikus erőfeszítés, melylyei a zalaegerszegi közösség felszámolása óta sárvári fiókegyházunk tör kitűzött célja: az anyásítás felé. Ezen az uton első állomás a különválás és a helyettes beállítása, második határkő a házastelek,-/ szerzés és harmadik az ez évi pünkösd vasárnapja: a felszentejési ünnepély volt. Sárvári buzgó híveink is elmondhatják — sajátjukra gondolva — a zsoltáros szavait: Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek. (Zs. 5:8.) A felszentelési ünnepen Győry Elemér püspök úr végezte a szent szolgálatot. Betegségem miatt nem jelenhettem meg. ' SZERETETMUNKA. A világégés szörnyűségei nem csökkentették, sőt még ott is, ahol eddig talán vékonyabb ereken csörgedezett a szeretet és soványabb termést hozott munkája, fokozta gyülekezeteink ebbeli készségét. Szegények rendszeres gondozását inkább városi, vagy városi jelleggel bíró gyülekezeteinkben végeztek a nöegyejsjü letek; falusi egyházközségeinkben alkalmi segélyezések voltak. De mindenütt megmozdultak a helyi egyesületek és becsületes munkát végeztek. A helyi rászorultakon kívül sok ajándék jutott a hozzájuk legközelebb eső hadikórházak ápoltjainak, nagyszerűen kivették részüket a bombakárosultak segélyezéséből, mely részben természetbeni, részben pénzsegély volt. Azok az egyházközségek, melyekbe diakonissza, esetleg a lelkipásztor úr elment és bármilyen formában gyűjtött, a kőszegi árvaháznak is juttattak adományt. Egyes egyházközségek a Szeretet^ szövetség orci, ajkai árvaházait támogatták, a zalaegerszegi egyház régi szokásához híven középiskolás fiúkat sorkosztoltatott. Mindezek! az igazolják, hogy az ősök tradicionális jó szokása él még a gyülekezetekben, csak éleszteni kell.