A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

— 13 — _ bői két évig Szécsiszentlászlón, 23 évig Bajánsenyén tanított. Komoly, hivatásának élő, kötelességét maradéktalanul elvégző tanítqnő, rátermett pedagógus volt. A legjobb tanerők közé tartozott. Mindenkit szeretett, mindenki szerette. Sohasem hivalkodott, szerénysége gyakran visszahúzódóvá tette. Érzékeny lelkét az általa kinyitott gyermeki lelkek megértették és még félnőtt korukban is ragaszkodtak hozzá. Tanítványainak hűsége, gyülekezetének szeretete és közgyűlésünk' áldáskívánása kíséri el a nyugalom napjaiba. Engedje Isten, hogy meghanyatlott egészsége fölkeljen és a sok munkával 'kiérdemelt nyugalmat még kegyelemből sokáig élvezhesse. Áldás életére! Demjén Sára kerkáskápolnai, Kóri Ernő veleméri, Sáros Mihály körmendi tanítók megválasztását a szombathelyi tankerületi főigazgató űr jóváhagyólag tudomásul vette és részükre a fizetéskiegészítő államsegélyt kiutalta. A vkügyi miniszter úr 209.472/1942 VI. 5. ü. o. sz. rendeletével a nagyrákosi iskolánál a II. sz. tanítói állás megszervezéséhez hozzájárult és a betöltésétől kezdődő hatállyal íizetéskiegészítő államsegélyt engedélyezett. SEGÉDLELKÉSZ ELHELYEZÉS. Mult évi szeptember 1-én püspök úr Zalaegerszegre Maller Bálintot, október 15-iki hatállyal Nagyrákosra Tóth László első vizsgás lelkészjelöltet küldte segédlelkészül. Farkas Sándor kőszegi, Fejes László szentgotthárdi, Szíj Rezső sárvári segédlelkészek tovább is helyükön maradtak. Itt említem meg, hogy püspök úr 2.262/1943 sz. rendeletével Somogyi Gyula abszolvált papnövendéket Facultatio Lóéival Egyházasrádócra rendelte segédlelkészül. Exmittálása és, eskütétele július 4-én volt az egyházasrádóci templomban. A segédlelkészek elhelyezésére vonatkozó bejelentésem szíves tudomásul vételét 'kérem. HIT- ÉS ERKÖLCSI ÉLET. Mint a háború megindulása óta minden esztendő, úgy az elmúlt év hit- és erkölcsi élete is a háború jegyében telt ej. Á háború a! hit- és erkölcsi életet mindig károsan befolyásolja. Fokozódik a lelkek eldurvulása, a szívek keménysége, nő a cinikusság, terjed a hitetlenség, a gyűlölet, lábrakap a mások jobb sorsa iránti irigység, úrrá lesz a lelkek tanácstalansága, a nekem minden-mindegy elv. Még az addig hívőnek vélt szívbe ís beférkőzik a kételkedés. Vájjon, van Isten? Nem lehet! Ha volna, nem nézhetné, nem tűrhetné ezt a szörnyű embermészárlást, a háború ezer nyomorúságát. De sokszor halljuk! még a jobbak ajakáról is a lelki defektusok eme keserű és ehhez: hasonló kifakadásait. Ezekre céloztam jelentésem elején, ahol azt íróm: ezekkel szembenézni kötelességünk. Amilyen az egyes emberek lelki képe, olyan a gyülekezeteké is. Nem is lehet más, hiszen a közösség élete tagjainak az életét, lelki képét sugározza, mutatja. Tehát a gyülekezet hit- és erkölcsi életében az egyháztagok hit- és erkölcsi életét láthatjuk. Megfordítva is áll. Nem hallgathatom el, azért följegyzem abbeli tapasztalatomat,