A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

— 84 — 4 zetben végezte tanulmányait és Ögvallán 6 évig, Dunamocson 8 évig, Felsőőrön pedig 26 évig tanított. Betegeskedíésle miatt 1920. február 1-én nyugalomba vonult. Egész élete a tanügy szolgálatában telt el. Az egyesületek életében is szép eredménnyel működött. Megírta egyesüleltünk; történetét és boldogan gondolt 1943-ra, amikor egyesülétünk 100 éves lesz. Az isteni gondviselés azonban másként határozott. Soós Gyula és Avass Ferenc testvéreinkkel együtt a mult év folyamán eltávozott tőlünk. Temetése Egybázasrádóoon 1941. július 13-án volt. Somogyi Gyula lelkipásztor úr magasztos szavakkal búcsúzott tőle, méltatva odaadó, lelkes tanítói munkásságát. Egyesületünk nevében én búcsúztam a kedves kartártstól, a jó tanítótól. Az elhunytak emlékét őrizzük meg lelkünkben és áldozzunk egy percet néma felállással. Nagy megtiszteltetés érte a református tanítóságot azzal, hogy a felsőszabolcsi egyházmegye Abód Imre ny. dombrádi igazgató-tanítót, a szatmári pedig Fodor Jenő fehérgyarmati igazgató-tanítót egyházmegyei tanácsbírákká választotta. Örömmel látjuk a megértésnek e megnyilatkozását, megválasztott kartársainkat pedig melegen üdvözöljük. Ezek után mégegyszer üdvözölvén a jelenlevőket, I,

stein áldását kérem munkálkodásukra. Kérem a hozzászólásokat és jelentésem

1 szíves |e'llfogadását. Közgyűlés a jelentést minden részletében magáévá teszi. 3.) Imre Sándor egyesületi jegyző jelentései az elmúlt tanév fontosabb eseményeiről. (Előadó betegsége miatt távol s jelöntését Elnök felkérésére Lengyel Gyula nagyrákosi tanító olvassa fel.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ismét eltelt egy év egyesületi életünkbqn, telve a világtörténelmi események tömegével. Máskor, más éveken is volt ilyenkor beszámolni való, de ilyen, szinte létfontosságú, szinte egész jövendőnket qldön,teini hivatott események évezredenként is csak egyszíer-kétszer adódnak. Ezen év alatt sodródtunk, illetve kényszerültünk bele olyan védelmi háborúba, mely — hála a jó Istennek — az ország határaiig kívül zajlik le, illetve zajlott le eddig, Reméljük, hogy ott is fog befejeződni. Eben a háborúban fiaink, magyar testvéreink, sőt tanító testvéreink, akik egyébként ma itt lennének közöttünk, — mint Kormányzó Urunk mondotta — »a régi magyar dicsőséghez méltóan állják meg helyüket«. Beszámolómban az első megemlékezés szálljon feliéjük és javasolom, bogy a tettek mezején kötelességüket teljesítői kartársak részére megemlékezésképpen küldjünk gyűlésünkről társasüdvöziletet. Ez a küzdelem kihatással lesz nemzetünk, egyházunk jövő sorsára is. Református öntudatunk, magyar lelkiségünk határozott kialakítása