A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

és nagy Ielkül|eti különbség ellenére szövetkezeit az istentagadókkal

1, hogy félvilágra kiterjedő uralmát megmentse. Ezzel a vérontást növelte és meghosszabbította. Amiben előbb gáncsoskodott, azt most nemcsak helyesli, de érseke imádkozik az Antikrisztus híveinek győzelméért. Tévelygő szívű nép ők. (Zsolt. 95:10.) Csüggednünk njem szabad, nem lehet. Erre ok nincs/Ezeréves történelmünk arról tanít, ha nemzetünk fiai helyükön állottak, összetartottak, kötelességét hűséggel, egész az önfeláldozásig végezte mindenki, ha ráborult is a szorongatásnak éjszakája (Es. 8:22.), ha tűz „szállt is az égből alá, hogy megemésszen (2. Kir. 1:10), de Isten sohasem törölte ki annak njevét az élet könyvéből (Jel. 3:5), mert népünk mindig hitt a nemzet feltámadásában, melynek ideje, ha késett is, de biztosan megjött. Nemzetünket hite és kardja mindig megtartotta. Honvédeink hősies helytállását, általunk el sem képzelhető szenvedését, vér- és életáldozatát akkor beesüljük meg, ha megértjük egymást, segítjük egymást, ha a rendkívüli idő követelte kötelességünket maradék nélkül teljesítjük és erőnket a végsőkig megfeszítve, mindent megteszünk a belső és külső front megerősítésére. Bízzunk az Urban, mert akkor fárasztó munkánkban erőnk meg-újul, még a leyerő eseményekből is szárnyra tudunk kapni, mint a saskeselyűk, az elibünk tornyosuló akadályok és életünk megszokott folyását korlátozó intézkedésiek között is tudunk futni s a süvós munkában, nem lankadunk meg, hanem friss erővel járunk és beirt fáradunk el. (És. 40:31.) De Jegyen bizodalmunk Kormányzó Urunkban is, kinek ébersége, vigyázó szeretete, izzó faj- és hazaszeretete, 22 évi országlása a legnagyobb reménységgel tölthet el bennünket a jövendő felől, hogy Magyarország régi dicsőségének megújult fényében fog ragyogni. Történelmi dátum n,emzetünk életében 1942 évi február 19-ike. A magyar országgyűlés e napon egyhangú választással, közfelkiáltással korniiányzóhelyettessé választotta vitéz nagybányai Horthy Istvánt. Horthy István, az energikus és céltudatos magyar és szervező erő, most már nemcsak fiúi támaszként, hanem kormányzóhelyettesként áll Horthy Miklós mellett, hogy a 74. évét' betöltő államfő orsz'áglási gondját megossza. Fogadjuk őt bizalommal, üdvözöljük szeretettel, kérjük Istent, hogy az építő, alkotó, szervező munkában, melyre a magyarságnak különösen nagy szüksége van, segítse, áldja és vezérelje Szentjeikével. Áldás életére. Fájdalom, ezek a megemlékező és meleg köszöntő szavak már a történejemé. Mert e sorok megírása után hat napra, István király napján a legdöbbenetesebb és minden igaz magyart szívenütő hír érkezett az orosz harctérről: »Vitéz Horthv István repülőfőhadnagy, Kormányzó Urunk fia, a magyar Kormányzóhelyettes, az első arcvonalban hősi halált halt.« A magyar nemzet örökre szívébe zárta a Horthy-családot, azért halála a nemzet gyásza. Ez okból a jövőben kétszeresen történelmi dátum lesz nemzetünk életében István király napja. Ezután nemcsak a a honalapító és a harcom magyart, a keresztyén vallás felvételére szorító