A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

11 — továbbra is kőszegi missziói segédlelkész; Fe;es László 1940 október 31 -jg Nagyrákoson, 'november 1-től a mai napig Körmenden teljesít szolgálatot. A segédlelkész elhelyezésre vonatkozó intézkedésem' szíves tudomásul vételét (kiérem. HIT- ÉS ERKÖLCSI ÉLET. Május és június folyamán a törvénykövetelte vizitációt gyülekezeteinkben elvégeztem. Megnéztem minden anya-, társ- és leányegyházközséget, a isárvári és szentgotthárdi fiókegyházakat. A vizsgálat végzésében segítségemre voltak Vörös Lajos egyházmegyei jegyző, Piethő Antal tanácsbíró urak. Figyelmünk lelki és anyagi téren mindenre kiterjedt. Lelkipásztoraink általában, különösen papi szolgálatban, szorgalommal végzik kötelességüket. Csak természetes, amint a kegyelmi ajándékokban különbség van, a szolgálatban is különbség van (I. Kor. 12. 4'—'5.'). Az elért siker eszerint lesz kisebb, vagy nagyobb. A korábbi hitéleti nívó nem szállt lefelé, de fölfelé sem emelkedett. Egy szinten mozog. A vasárnapi templomlátogatás gyenge rgyan egész egyházmegyénkben, de jelentékenyen ro sznak nem mondható. Népünk alapjában véve vallásos lelkületű és belső emberét megbecsüli, szereti. Vallásos lelkülete nyilatkozik meg abban, hogy ősszel-tavasszal, mikor már és mikor még a munka sürgőssége nem szorítja, mint Malakiási próféta mondja könyvében, gyakran eljön az ő templomába (Mai. 3. 1.) és megtelnek azok. Lelke Ige utáni vágyódásának határozott bizonysága, hogy az alkalmi és ünnepi istentiszteletek, azután a temetések is — még a legjel entékt eleuebb is — mindenkor igen nagy tömeget hoznak össze az Ige hallgatására. De nagy gyengéje ennek a népnek, hogy a munka kedvéért könnyen elhanyagolja, feláldozza lelkének és Istennek az ügyét. Tapasztalatom szerint a lágymelegség mellett igen kedvezőtlenül befolyásolja a templomlátogatást az évek óta tartó politikai feszültség és a legnagyobb munka idején gyakran ismétlődő katonai behívások. Minden ember örökös izgalomban, bizonytalanságban él. A gazdának iezt az ideges, lázas helyzetét csak mi, falusi lelkipásztorok tudjuk megérteni, mert mi látjuk a munkáskéz nélkül maradt családok vergődő sorsát, kik valóban elmondhatják a Jelenések könyvének írójával: egyedül az Ur a mi segítségünk. Sok esetben ez iaz állapot okozza, hogy a család még vasárnap sem tart munkaszünetet, de lázas sietséggel dolgozik, mert nem tudja, hogy a családfőnek, vagy valamelyik tagjának •— esetleg egyszerre többnek is — imikor keíl az otthont elhagyni. Azon igyekszik, hogy minél kevesebb bevégezetlen munka maradjon a távozó után. De gyakran fokozza a templomok ürességét a kormánynak nem mindig megokolt vasárnapi munkaszünet felfüggesztése is. Ezek az események múló jellegűek és hisszük, hogy mielőbb megszűnnek s visszaterelődik az éhet folyása rendes medrébe. A kivételes állapot elmaradásával nagy mértékben csökkenni fog ez irányú panaszunk is. Joggal mondhatjuk, hogy egyházmegyénk szórvány egyházmegye, gyülekezetei is szórványgyulekezetek. Lelkipásztoraink helyes meglátással és beosztással minden társ-, lleányegyházbaini és szórva nyközpontbani