A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. november, 1940. augusztus

hitéletének a megerősítését, fokozni templomszeretetét. Nekünk tudatában kell lennünk, miwt volt Pál, hogy egyházmegyénkben, azon keresztül a magyar életben Krisztus ügyét kell képviselnünk, azt kel előmozdítanunk, diadalra juttatnunk, hogy ha még a föld megrendülne is, ha a hegyek a tenger közepébe dőlnének is, de Isten Ur inaradjoini a világ kormányszékében, Krisztus királyságát meg ne ingathassa emberi hitető beszéd. E célból az apostoli példájaként feli kjell! használni minden időt, minden alkalmat, semmi nehézséggel nem törődve azt mondani népünknek: Te őrségi nép, ne légy balgatag! Az élet küzdelmei és hányattatásai között semmi értékű, vagy gyorsan múló földi dolgokkal ne cseréld föl a templom örökéletre ve'zérliő áldását.

1 Értsd meg, hogy a mai bizonytalan időben nem szabad szalmaszál után kapkodni, abban keresni megtartásra való erőt, de ragadd meg az egyetlen biztos erősséget, az örök Kőszálat: a Krisztust. Benne van egyházunk erőssége, fajtánk kiteljesedése. Benne van minden örömnek, áldásnak, békességnek, vigasztalódásnak, boldogságnak a forrása. Ennek a munkának az elvégzéséhez Pál szolgálatkészsége, bátorsága, kitartása, töretlen akarata, fegyelmezettsége és kötelességtudata Mell. Mibennünk, őráliókban is meglesznek ezek az erények, ha lerőforrásunk Krisztus lesz, ha el 'tudjuk mondani: Nekem mindenre van lerőm Krisztusban, ki engemet megerősít. Egy szóval: van elég Krisztusszeretetünk. Pál még a börtönben is levelet ír: missziónál. Ez nemcsak példa, de parancs is a számunkra. Nekünk, lelkészeknek és presbi tereknek, tanítóknak, világiaknak, tovább kell építenünk a gyermek lelki épületének az iskolában megkezdett falát, erősíteni az ifjúság református öntudatát, megvédeni azokat a jó hatásokat, segíteni erőre kapni azokat a krisztusi indulatokat, melyekre a templomban kapnak nemes ösztönzést a hívek :s ezáltal éleszteni a pislogó hitet. Őrség híveinek nagy többsége társ-, leány-, fiókegyházakban és szórványokban él s egyszer a távolság, másszor a vágyakozás hiánya miatt nem keres? a templomi közösséget. Ezért le kell szállnunk a szószékről és a munkateret ki kell szélesítenünk és megkeresnünk azokat, kikhez —- mint Ezékielt az ő népéhez — Isten küldött minket. Csak a küldetését, isteni megbízatását komolyan érző, a missziói munkában nem lankadó lelkipásztor tud egészséges, erős egyházi öntudatot ébreszteni, munkás, vallásos életet teremteni, hitben szilárd reformátusokat nevelni, kik nemcsak adófizető alanyai, de élő hitű 'tagjai a gyülekezetnek. Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Én az egészséges belmisszió embere vagyok. Azé a belmisszióé, mely a gyülekezeti életet minden megnyilvánulásában az ősrégi kálvinista alapra, a templomra akarja felépíteni. Elvárom lelkésztársaiimtol! és kérem őket, hogy vegyék fjgyelemble a saját gyülekezeti adottságot és a Konvent által megadott általános keretben kéresse meg kji-ki a saját gyülekezetére szabott ruhát és ne akarjuk a szombathelyi, vagy kecskeméti egyház számára szabiott és varrt ruhát a nagyrákosi, vagy