A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. november, 1940. augusztus

— 9 — nem hivatalos tagjai iránt. Aki eddig voltam: mindenkivel szemblen előzékeny, az leszek ezután is. Bárki forduljon hozzám tanácsért, segítségért, részére ajtóm mindenkor nyitva lesz s a rászorulónak, ha segítségére lehetek, én boldogabb leszek, mint a megsegített. Iskoláinkat, melyeket a szló valódi értelmében egyházunk veteményes kertjének tartok, végtelenül szeretem. Ügyük a szívem ügye. Érettük minden áldozatra, ha kell, harcra és szenvedésre is készen állok. A másfelekezetekkeli békességet mindenkor igyekeztem fenntartani, a jövőben is ápolni fogom. Tudom, hogy a harc nem épít, Iranern rombol. Hazánk mostani nehéz helyzetében pedig hazaárulásnak tartanám a felekezeti békesség megbontását. íme, felsoroltam néhány főbb mozzanatot és vezérlő elvet, melyek tisztem betöltésében irányítani fognak s meg vagyok győződve róla, hogy a Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés is egyetért ezekben vetem. Kötelességem részletezve van a töi vénykönyvben, ezekrőt nem kell beszélnem, ezekre ma esküt tettem, melyét megtartok. , „ > Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Nagyon szűklátókörűek lennénk, ha nem néznénk túl egyházmegyénk határán. Nekünk meg kéli látnunk több, mint 400 éves pápai Főiskolánkat és ugyanott levő Nőnevélő Intézetünket. Ezek egyházkerületünknek szemefényei, sok megpróbáltatással és, szenvedéssel őrzött, ínég több áldozattal eddig megtartott drága kincsei. Ezek mindnyájunké, kik itt vagyunk. Vérrel és könnyel szerzett telekkönyvi jussunk van, hozzá. Lelkészeink 99« »-,a itt nevelődött, tanítónőink nagyrészben itt végeztek, innen jön a pótlás. Ezekért való áldozatos szeretetünknek szünetelni sohasem szabad. Szeretnünk, segítenünk kell, mint országos intézményünket, a Szeretetszövetséget, mely árváinkat neveli, a nyomorékokat gondozza, az aggokat ápolja. Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Lelkésztársaim, a tanítói kar, minden elhívott és választott világi tisztséget betöltő testvérem és presbiterünlk szíves támogatását újból kiérem tisztem betöltéséhez. Gyülekezeteinknek pedig köszönöm az előlegezett bizalmat és esperessé megválasztásomat. ígérem, hogy a bizalomra nem leszek méltatlan, mert áldozatos szeretettel, szigorú kötelességtudattait, fegyelmezett szolgálatkészséggel, önfeláldozásig menő hűséggel akarom egyházmegyémet, rajta keresztül egyetemes egyházunkat és magyar hazámat szolgálni. Egyházmegyénkre, annak vezetőire, minden, rendű és rangú tagjára Isten áldását, megszentelő kegyelmét kérve, az esperesi széket elfoglalom. í ] Az egész egyházmegyének iránytjelölő székfoglaló beszédnek a közgyűlés jegyzőkönyvébe teljes szövegével való felvételének egyhangú elrendelése után Esperes urat Jezerniczky Jenő a lelkészek, Székely