A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. július

Esperesi jelentés. Nagytiszteletü és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Isten iránt érzett mélységes hálával és közgyűlésünk alkotó tagjainak szeretettel, tisztelettel párosult üdvözlésével terjesztem elő egyházi törvényünkben kötelező,

'eg előirt esperesi, évi jelentésemet. Azt hiszem, csak természetesnek faláljuk mindnyájan, hogy a jelentés nem szoritkozhatik csak kizárólag egyházmegyénkre, ennek gyülekezeteire és az ezekben lefolyt eseményekre, életjelenségekre, mert érezzük, tudjuk, hogy nekünk kapcsolataink vannak nemcsak felsőbb egyházi testületeinkkel, hanem hazánk, nemzetünk sorsával, életével, azokmk szereplő személyeivel is, amikről és akikről lehetetlen megfeledkeznünk. Ha mindezek folytán mindenek előtt hazánk, nemzetünk életére, helyzetére gondolunk, a mull gyűlésünk óta eddig lefolyt egy év alatt kiemelkedőbb esemény ugyan nem történt ; ámde mégis jóleső érzéssel állapithatjuk meg, hogy inig egyrészről nálunk olyan szélsőséges kilengések nem fordultak elő, mint a külföld számos országában, melyek egyházi életünkre is káros hatással lehettek volna ; másrészről általános vélemény szerint, sőt érezhetőleg is az anyagi helyzetben már némi enyhülés következett be, ami kétségtelen hatással lett gyülekezeteink anyagi helyzetére is. Hazánknak azonban még ebben az évben egy nevezetes történeti emléknapja lesz szeptember 2-án, amikor 250 évvel ezelőtt Budavára közel 150 évi birtoklás után visszafoglaltatott a töröktől. E nevezetes évfordulóról bizonyára méltóképpen fog majd annak idején nemzetünk megemlékezni. Áttérve most már a vallási térre, köztudomásu, hogy ebben az évben a világ összes reformátusai nevezetes jubileumot üllek az egyes országokban is, de különösen Genfben, nagy reformátorunk Kálvin János áldásos működésének színhelyén alapvető s az ö tiszta evangéliumi felfogását hiven visszatükröző világhírű munkája, az Institutio Religionis Christianae megjelenésének 400-ik évfordulója alkalmából. Indítványozom, hogy ennek a ránknézve fontos eseménynek emlékét a nagy reformátor iránt érzett legmélyebb tiszteletünk, hálánk és kegyeletünk jeléül örökösük meg jegyzőkön) vürkben is. Magyarországi református egyházunk közéletéből benünket is közelebbről, teljes merlékben érdekel és kötelez az a tiszteletadás, melyben a tiszántúli egyházkerület nagyérdemű, nagynevű püspökét, a Konvent és Zsinat s a Lelkészegyesület elnökét dr. Baltazár Dezső Őnagyméltóságát részesítette és részesiti ez évben nemcsak saját keiülete, hanem egész magyar református egyházunk is püspökségének 25 éves évfordulója alkalmából. Sőt legutóbb a Főméltóságu Kormányzó Ur is ismételten kitüntette őt a magyar királyi titkos tanácsosi cím adományozásával.