A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

öéza püspök ur Őméltóságának hosszas gyengélkedés után életének 69-ik évében dec. 30.-án történt elhunytával Élete oly gazdag volt kimagasló eseményekben és nagy értékekben, hogy azokról minden tiszteletem mellett is e helyen csak nagy vonásokban emlékezhetem meg. Felsőbb tanulmányait Tatán kezdte és Pápán folytatta és végezte, de a theologia három utolsó évfolyamát Utrechtben töltötte, sőt Tübingában és Berlinben is tanult. A theologia elvégzése után Pápán előbb a főgimnáziumban vallástanár, majd theologiai tanár lett. A bölcsészet doktori cimet a bécsi egyetemen nyerte el, a debreceni Tisza István egyetem pedig theo.ogiai doktori cimmel tisztelte meg. Nagy tudása, széles látóköre, megnyerő modora, kiváló szónoki képessége folytán nagy szerepet játszott Pápa városa és Veszpiém vármegye közéletében. Pápa városának képviselője is volt, Veszprém megye pedig törvényhatósága örökös tagjának, majd főrendiházi képviselőjének is megválasztotta. Egyházi téren hosszabb ideig vo t a kerületi és főiskolai gazdasági tanács elnöke; majd 1914-ben egyházkerületi főjegyzővé, 1924-ben pedig püspökké választatott meg. Költői lélek, elméleti tudós, de a gyakorlat embere is volt, Főleg pénzügyi téren birt kiváló tehetséggel, különösen sokat tett, sokat áldozott a szeretelt Főiskoláért. A pénz- leromlás idején, tudjuk, hogy sorra látogatta az egyházmegyéket, buzdítva azokat is áldozathozásra a főiskola megmentése érdekében. A püspöki palotának létesülése is az ő érdeme. Élete utolsó évében pedig a kerületi levéltár számára saját költségén külön épületet emeltetett a főiskola udvarán. De egyeseken is készséggel segített, ahol és a mikor erre alkalma volt. Mindezeknek meggondolása az ő elhunytakor méltán adhatta ajkainkra azt a bib.iai panaszos szózatot: Elesett a mi fejünknek koronája! Óriási részvéttel végbement temetésén, melyen a templomi remek gyászbeszédet dr. Ravasz László dunamelléki püspök ur mondotta, egyházmegyénkből is többen részt vettünk. Most pedig javaslom, hogy az elhunyt püspök ur elvesztése felett érzett legőszintébb fájdalmunknak néma felállással adjunk kifejezést és ezt, valamint érdemeit iktassuk jegyzőkönyvünkbe. Ámde jól tudjuk, hogy az életben nincs megállás, sőt éppen ebben nyilvánul az élet. Mivel tehát a püspöki szék megürült, ennek betöltéséről kellett gondoskodni. És egyházkerületünk gyülekezeteinek presbitériumai nagy többségükkel ki is jelölték, meg is találták a legalkalmasabbnak, Iegméltóbbnak remélt és gondolt utódot Főtisztelelü és Méltóságos Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző, mezőföldi egyházmegyei esperes és kormányfőtanácsos ur személyében, aki már be is lett iktatva vezéri állásába. Ő teljesen pápai főiskolánk kiváló neveltje, aki már ifjúságától fogva részt vett nemcsak egyházmegyéjében, de a kerületi gyűléseken is az ügyek intézésésében, sőt évek óta tagja lett az Egyetemes Konventnek is. Természetesen a közelmúltban befejeződött zsinatnak szintén tagja volt; püspökünket pedig betegeskedése óta nem egy alkalommal helyettesitetle. Bár ideális lélek, amennyiben a költészet ol.árán már kora ifjúsága óta áldozik és egy értékes