A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus

az útjában történt, amikor bibliai órán való részvételre sietett. Én azt hiszem, hálátlanok lennénk vele szemben, ha élete".82 évében történt elvesztése felett érzett legőszintébb részvétünknek és ^emléke iránt tartozó legmélyebb tisztelettel párosult kegyeletünknek jegyzőkönyvünkben kifejezést nem adnánk. Közelebbről egyházkerületünkben is vannak olyan személyes vonatkozású fontos események, amelyek mellett szó nélkül el nem haladhatunk, sőt minden bizonnyal mindnyájunk szive, lelke legőszintébb óhaját teljesítem ezek felemlitésével. Elsősorban is Isten iránt érzett mélységes hálával emlékezem meg arról az el nem hallgatható fontos eseményről, hogy egyházkerületünk szeretelt főpásztora, Főtisztelendő Dr. Antal Géza püspök ur Őméltósága ebben az évben tölti be püspökségének 10 esztendejét. Javaslom, hogy nemes szivü, fenkölt gondolkozású főpásztorunkat, kit minden oldalról a legőszintébb szeretet és tisztelet vesz körül és aki immár 10 év óta a legnehezebb viszonyok között is nagy tudással és bölcseséggel kormányozza egyházkerületünket, ez évforduló alkalmából egyházmegyénk is üdvözölje. De továbbá egyházkerületünknek másik nagy tiszteletben és szeretetben álló vezére, Nagyméltóságú Dr. Balogh Jenő nyugalmazott igazságügyminiszter ur, főgondnokunk, konventi és zsinati elnök úr is nevezetes határkőhöz jutott el ebben az esztendőben az által, hogy betölti életének 70 esztendejét. Indítványozom, hogy e nevezetes határpontnál őt is üdvözöljük, Isten bőséges áldását kérve további életére és munkálkodására. Továbbá azt hiszem, hogy mindnyájunkat a legőszintébb öröm tölthet el ama kitüntetés alkalmából, melyben szintén egyházkerületünknek egy másik kimagasló tagja, volt ügyésze, most világi tanácsbirája, Nagyméltóságú Dr. Lázár Andor igazságügyminiszter úr részesült, akinek a Kormányzó ur Őfőméltósága érdemei elismeréséül az I. oszt. magyar érdemkeresztet adományozta. Bizonyára méltán érhetne bennünket a figyelmetlenség vádja, ha Őnagyméltóságát eme kitüntetése alkalmából, melynek fénye református egyházunkra is kiárad, nem üdvözölnénk és Isten áldását nem kérnénk a haza javára végzendő további munkálkodására. Nemkülönben jóleső örömmel értesülhettünk ama kitüntetésről is, melyben egyik testvér egyházmegyénknek, a tatainak esperese Lőke Károly szomódi lelkész úr részesült, mint egyetlen az esperesi és lelkészi karban az által, hogy Komárom-Esztergom vármegyék képviselőjeként a főrendiház tagjává lett. Remélve, hogy ott méltóan képviseli református egyházunkat, üdvözöljük őt e valóban ritka megbecsültetés alkalmából, kívánva, hogy ottani szereplése legyen áldásthozó egyházra és hazára egyiránt. Végül, hogy a figyelmetlenség vádja — és pedig méltán — ne érjen, nem hallgathatom el azt a kitüntetést sem, melyben egyházmegyénk egyik buzgó, munkás világi tisztviselője, Dr. Tornyos György tanácsbiró és ügyész úr részesült, akit közéleti értékes tevékenységének elismeréséül Vasvármegye főis-