A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

annak a kijelentésével, hogy amig az isteni kegyelem erőt, egészséget ad, készséggel szolgálok egyházmegyémnek és egyetemes egyházunknak ; ha pedig erőmet lankadni érzem, becsületbeli kötelességemnek tartom a megbízatást visszaadni gyülekezeteinknek. Személyi vonatkozású, fontosabb esemény csak egy fordult elő egyházmegyénkben mult évi gyülésünk óta, mely azonban a legnagyobb mértékben megdöbbentett mindnyájunkat. Egyházmegyénk közel 20 évig volt érdemes esperesének, néhai id. Szűcs László nyugalomba vonult senyeházai volt lelkész urnák és nejének elhunyta. A megboldogult esperes ur a mult év második felében kezdett gyengélkedni súlyosabb természetű nyelvrák miatt. Hiába keresett orvoslást Szombathelyen, Budapesten, Gráczban elsőrendű szakorvosoknál, baja egyre sulyosbbodott, mely megrendítő hatással volt nejére is, úgyhogy ő meg annak a betege lett és végül is folyó évi március hó 21-én a szombathelyi közkórházban kiszenvedett, majd április 2-án ugyanott a férj is követte a halálba. Bánattól lesújtott, gyászoló gyermekei azonban mindkettőjük kihűlt tetemét Körmendre szállíttatták és itt helyeztettek a közös sírkertben nagy részvéttel örök pihenőre. A gyászszertartás egyik részét mindkét esetben én végeztem, esperes ur nejének sírjánál Barsi Miklós segédlelkészem, esperes úrénál pedig Jezerniczky Jenő egyházasszecsődi lelkésztestvérünk közreműködésével. Mindegyik temetésen nagyobb számmal voltak jelen lelkészeink, tanítóink, sőt esperes urén a lelkészek majdnem teljes számmal. — Indítványozom, hogy az elhunyt esperes ur érdemeit iktassuk jegyzőkönyvünkbe és ugyancsak jegyzőkönyvileg fejezzük ki legőszintébb részvétünket mélyen lesújtott, gyászoló gyermekei iránt is. — Ezúttal pedig szótlan felállással adjunk kifejezezést a mogboldogult iránt érzett tiszteletetünknek, kegyeletünknek. E szomorú esemény felemlítése és megörökítése után egyházmegyénk eseményeit vizsgálva, az elmúlt évet éppen nem mondhatom e tekintetben változatosnak, gazdagnak. Mint általánosabb vonatkozású eseményt elsősorban azt említem meg, hogy Vasvármegye uj Főispánjának Ostffy Lajos dr Ur Őméltóságának beiktatása alkalmával egyházmegyénk részéről is vezettünk üdvözlő küldöttséget gondnok ur Őméltóságával a főispán ur elé, melyben Fejes Gábor és Vörös Lajos lelkész urak, mint bizottsági tagok mellett még több szombathelyi hittestvérünk vett részt. Üdvözlésemre főispán ur meleg szavakkal adott kifejezést köszönetének és református egyházunk iránt támogató jóindulatának. Ezzel kapcsolatban fölemlítem azt is, hogy a magyar keresztyén leányegyletek országos szövetségének egyházmegyénk területén, Szombathelyen közelebb junius utolsó napjaiban rendezett konferenciája alkalmával a julius 29-iki közgyűlésen Püspök Ur Őméltóságának képviseletében, megbízásából megjelentem s a Szövetséget az Ö nevében üdvözöltem, amit az elnök Főméltóságu Sulkovszky Viktorné hercegné szívélyes szavakkal köszönt meg.