A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. június

— 5 — N. Esperes úr az elmúlt esztendő egyházi életének eseményeit magában foglaló, alább következő esperesi jelentését olvassa fel: Esperesi jelentés az őrségi református egyházmegye 1926. évi junius hó 30-iki közgyűlésére. Nagytiszteletü és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlés! Egy hosszú év után Isten mindenható kegyelme, hogy e közgyűlésünkön újra találkozzunk és midőn ölömmel és tisztelettel üdvözlöm egyházmegyénk gyülekezeteinek küldötteit, kik ezen gyűlésre összejöttek, hogy egyházunk iránti kötelességeinket e közgyűlésen is teljesítsük: nem mulaszthatom el azon óhajomnak kifejezést adni, hogy ezen meleg érdeklődés szivünkben soha el ne hidegüljön, mert bármily rend mutatkozik is az egyházi kormányzatban, vigyázóknak kell lennünk és szükség van arra, hogy egyházunknak minden egyes tagja hűséggel teljesítse egyházunk iránti kötelességét, mert nemcsak a felekezeti türelmetlenség aknamunkája folyik erősen ellenünk, hanem a hitetlenség ostroma is dúl. Ezekhez járul az az óriási teher, mellyel híveink az iskolák fenntartásánál meg lettek terhelve, ami sok zugolódásra, panaszra ad okot és nagyon sorvasztja az egyházi életet. Áldozatos, kitartó munkára van szükség, hogy az evangéliom világító fáklyája el ne homályosíttassék és egyházunk isteni elhivatottságának, a reá váró magasztos feladatoknak megfelelni képes legyen. Híveink szivében kell éleszteni, erősíteni a hitbuzgóságot, az egyházhoz való ragaszkodást, mert ha látjuk is azt, hogy gyülekezeteinkben sehol sincs egyenetlenség és hiveink egyházi adóikat rendesen fizetik is, sőt önkéntes adományokat tesznek le az egyház oltárára, — ezzel nem elégedhetünk meg, sőt még azzal sem, hogy nagyobb ünnepeinken templomaink megtelnek híveinkkel, mert ezzel szemben szomorú jelenség az, hogy a vasárnapi istenitiszteletek látogatóinak száma mindig kevesbedik és mindig többen lesznek azok, akik vasárnap is hétköznapi munkát végeznek. A munkamező igen nagy az egyházi életben, sok munkást igényel, azért tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ennek a nagy munkának végzésére a lelkészek munkája elégséges. Tanítóink, világi uraink támogatására, odaadó munkásságára is szükségünk van. És ebben a tekintetben már szép példák vannak, tündökölnek előttünk midőn társadalmi életünk, vezető egyénei, magas rangú katonatisztek nyilvános gyűléseken tesznek hitvallást, hogy a Biblia a kedves olvasmányuk, az élet harcaiban a Biblia az erősségük és a Bibliát az emberi "boldogság fundamentomának tekintik és nélkülözhetetlennek arra, hogy társadalmi rend és béke uralkodjék az egész világon. Vajha ezek a példák megragadnák mindnyájunk szivét és megingathatatlan hittel, áhítatos szivvel sóhajtanánk mindnyájan : Tebenned bíztunk Uram eleitől fogva 1 Akkor fellángol ismét az egyházat megalapító ősatyák sziklaerős hite s majd akkor