A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. június, 1925. július

— 17 — időt, midőn e haza népe és kormányzója együtt örvendezhessenek Magyarország dicsőséges feltámadásának! Ha a mult évre visszagondolunk, egy gyászhang üti meg fülünket: meghalt Németh István, a dunántúli ref. egyházkerület püspöke. Szerencsétlen hazánk leggyászosabb decenniumában hivatott el kerületünk föpásztorául. Csodálatos az isteni gondviselés! Erről a tiz évről el lehet mondani, hogy ebben csak egy jelszó vezérelhette a vezéreket: megtartani, amit lehet. Haladásra, fejlődésre gondolni sem lehetett. És a boldogult főpásztor csakugyan annak élt, hogy megtartsa azt, amit lehet, gátat emeljen a pusztulás elé. Ezt a célját törhetetlen akarattal, vas kézzel, sokszor talán érintve egyesek érdekeit, talán túltéve magát szabályokon, de mindenkor a legnemesebb indulattal, legideálisabb céllal és önmagát felemésztő munkássággal — igyekezett megvalósítani. Megingathatatlanul hitt hazánk jövőjében, azért midőn a csehek marasztalták Komáromban, nem maradt ott, magyar lelke nem ismert megalkuvást, haza jött. Most már Komárom városának temetőjében várja a magyar haza jövőjében vetett hitének megvalósulását. Zárjuk szivünkbe emlékét, hálával emlékezzünk meg róla és jegyzökönyvünkben örökítsük meg érdemét. Kerületi közgyűlésünk a halálozás folytán üresedésbe jött püspöki szék betöltésére az intézkedéseket megtevén, egyházkerületünk gyülekezetei dr. Antal Géza theol. professor, egyházker. főjegyző urat ültették a püspöki székbe. Öméltóságát hízelgő szavakkal üdvözölni — nem tartanám helyesnek. Azért csak annyit vagyok bátor jelezni, hogy amidőn az ö föpásztorságára magasra felszökött reménységgel és mondjuk ki nyíltan, magasra felszökött igényekkel tekintünk, —- s ha az Ö föpásztorságával úgy vagyunk, mintha borulatból egyszerre napfényre jutottunk volna: akkor ezeket a reménységeket és igényeket bizonyára nem más, hanem Föpásztorunk közismert bölcsessége, föpásztori kormányzatra elhivatottsága táplálják mibennünk. A mi üdvözlésünk álljon az igaz szívből származó azon jó kívánságból, hogy a Mindenható tegye áldásossá és hosszúvá föpásztori működését ref. egyházunk, közelebb pedig egyházkerületünk javára! Üdvözöljük szeretettel Éhen Gyula tanácsbiró urat, aki kormányfőtanácsosi méltósággal lett kitüntetve. Őméltósága 1882-ben egyhm. jegyzővé, 1885-ben tanácsbiróvá lett megválasztva, tehát 43 év óta szolgálja egyházmegyénket és ez évben éppen negyven éves tanácsbiró. Éltesse az Isten sokáig, hogy továbbra is odaadó ügybuzgósággal szolgálhassa ref. egyházunkat. Egyházmegyénk tisztviselökarában a következő változások történtek: Csukás Endre nagyrákosi lelkész, egyhm. tanácsbiró úr — 2