A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. június

— 4 — 4. A mai gyűlésről felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére esperes Fülöp József és dr. Tornyos György gyűlési tagokat kéri fel. Tudomásul szolgál. 5. Esperes beterjeszti a múlt évi egyházmegyei közgyűlés által elrendelt tisztújítás megejtéséről szóló jegyzőkönyvet, mely szerint a következő 10 évre az egyházmegye tisztikara a következőképpen alakíttatott meg: Esperes: Szűcs László senyeházai lelkész; gondnok: Chernel Antal tömördi földbirtokos; egyházi tanácsbirák: Csukás Endre nagyrákosi, Fülöp József körmendi, Hodossy Lajos kerczai, Vikár János szalafői lelkészek; világi tanácsbirák: Éhen Gyula ügyvéd (Szombathely), Hodossy Ernő táblabíró (Sárvár), Kovács Gyula táblabíró (Szombathely), dr. Tornyos György ügyvéd (Körmend); egyházi jegyző: Hodossy Lajos kerczai lelkész s világi jegyző: Chernel Ernő szolgabíró. Ezzel kapcsolatban felolvastatja az egyházmegyei tanítói kar átiratát, melyben a megújított tisztikart üdvözli. Tudomásul szolgál. 6. Esperes felolvassa az elmúlt évről szóló következő jelentését: Esperesi jelentés az őrségi református egyházmegye 1922. évi junius hó 29-iki közgyűlésére. Nagyt. és Nagys. Egyházmegyei Közgyűlés! Múlt évi közgyűlésünk óta ismét egyik esztendeje, mint Istentől kimért ideje, telék el a mulandóságnak. Ezen elmúlt egy esztendőben ismét oly szomorú napok köszöntöttek reánk, lelkünkre oly sötét felhők borultak, hogy kesergő bánatunkban önkéntelenül is így kiáltunk fel Ézsaiás prófétával (43. r. 2. v.): „ Uram! mikor a vizeken által menendünk, vájjon velünk leszess-e és mikor tűzön járandunk, vájjon meg nem égünk-e?" Magyar magyarra, testvér testvérre emelte gyilkoló vasát, a magyar átok, az egyetnemértés átka önző vagy idegen érdekekért kockára vetette a reánk kényszerített békeparancs által megcsonkított s alig néhány vármegyéből álló szerencsétlen hazánk megmaradhatását is. És erre a gyászos cselekedetre éppen azokat a szomorú napokat használták fel, midőn a hazát szerető igaz hazafiak életükkel, vérükkel, önzetlen munkájukkal a magyar haza újabb megcsonkítása — Nyugatmagyarország elcsatolása ellen vivták a nehéz harcot. — És e harcnak — talán éppen az egyetnemértés miatt — csekély eredménye lett. Sopront és vidékét sikerült ugyan megmenteni, de elvesztettük szűkebb hazánknak, Vasvármegyének egy nagy részét. E veszteség egyházmegyénket is