A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. június

— 7 — Nagyrákoson egyesek 80 K, persely 106-83 K, özv. Szakonyi Dánielné adóalapra 200 K, összesen Ispánkon egyesek adtak 28 K, Kisrákoson 72-06 K Oriszentpéteren az őrségi takarékpénztár 100 K, egyesek ref. emlékalapra 677 K, persely 21'44 f, összesen Senyeházán a reformáció nógyszázados emlékalapjára való adakozáshoz aranykönyv vétetett, ezen aranykönyvre befolyt 11.273-42 K, ebből 2184-40 K Kerkáskápolnát illeti, persely 38-31 K, Zsoldos Dániel alapítványt tett 400 K, összesen 11.711-33 „ Szentgyörgyvölgyén egyesek adakoztak 223 K, persely 16-83 K, Nádasdy Benő lelkész 200 K, Soós Sándor márokföldi lakos szintén 200 K alapítványt tett egyházi célra, összesen . . 539-83 „ Az önkéntes adományok összege 31.961 „ Az iskolaügyre vonatkozólag a tanügyi bizottság teszi meg jelentését, itt csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy igen nagy kárral jár a nópnevelésre az, hogy a tanítók a rekvirálásnál alkalmaztatnak, mert ezzel nemcsak a különben is megrövidített tanév lesz még rövidebbé, hanem a gyermekek nevelését, tanítását is megnehezíti az, ha a tanító a nép által nem kedvelt munkával foglalkozik. A közig, hatóság még olyan helyeken is, hol volt a rekviráláshoz más alkalmas ember is, mégis mindig a tanítót alkalmazta. A tanítók közvetlenül tapasztalták a káros hatást, azért a mult évi gyűlés ükön elhatározták, hogy a rekvirálás alóli felmentésüket kérik. Midőn tehát a szentgotthárdi és körmendi főbirák kérdést intéztek hozzám, hogy hozzájárulok-e a hatóságom alá tartozó tanítóknak a rekvirálásnál leendő alkalmazásához, első izben hozzájárultam ugyan, de másod izben megtagadtam hozzájárulásomat, — abban a hitben voltam ugyanis, ha kérdeznek, jogom van igent is, meg nem-et is mondani. Ezen hitem azonban tévhitnek bi386-86 K 798-44