A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. június
- 33 1. Amidőn egyházmegyénk tanító-egyesületének ügyesbajos dolgait jöttünk megbeszélni, legyen első szavunk a kegyelet adója azon nagy férfiúval szemben, aki hosszú uralkodásával a magyar nemzet szivében és lelkében az ország igazi atyjává vált. Hazánkra nagy gyász borult a mult 1916. év november 21-én, amikor szeretett bölcs uralkodónk : I. Ferencz József Őfelsége, Magyarországnak csaknem 50 éven át koronás királya, Istennek kifürkószhetlen akaratából jobblétre szenderült, mielőtt ádáz harcunk gyümölcsét, a remélhető áldásos béke bekövetkeztét megérhette volna. I. Ferencz József uralkodásához fűződik a magyar népoktatásügy reorganizációja. Amióta megboldogult királyunk és a nemzet között a megértés talált szives ós üdvös otthont, azóta törvényeink egész láncolata fűződik az ő nevéhez. De jól tudjuk mi néptanítók, akik a népoktatásiigy mozzanatait éber figyelemmel szemléljük, hogy az 1868. évi népoktatási törvények képezték és képezik ma is fundamentumát a magyar nép kultúrájának, az iskolák céltudatos nemes munkálkodásának. Mert hisz tagadhatatlan, hogy az a haladás, amely a népművelődósi, gazdasági és ipari téren megnyilvánult, a népoktatás tudatosabbá tétele, a módok és eszközök fejlesztése által volt elérhető. 1. Ferencz József megboldogult királyunk félszázados uralkodásával kivivta magának a „nagy király" díszítő melléknevet. És amikor fájdalommal emlékezünk meg róla mai közgyülésiink jegyzőkönyvében, akkor szivünkben és emlékünkben jelképpen borostyán babért nyujtunk feléje, mondván: Megdicsőült nagy királyunk, I. Ferencz József, akinek az élet szenvedéseiből bőven jutott részed, nyugodj békében, emlékedet mi magyar néptanítók kegyelettel fogjuk megőrizni ós ápolni. Gyászunk jeléül jelen közgyűlésünket néhány percre felfüggesztem !... 2. Midőn közgyűlésünket újból megnyitom, felemelő és hazafias érzések hatják át szivemet s azon régi, a történelemben is megörökített szállóigék jutnak eszembe : 3