A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus

— 6 — vakmerőséggel élethalálharcunk diadalát hátráltatták, — mint hazaárulókat megbélyegzi. S bár meg van róla győződve, hogy vallásunk s egyházunk fiai között hozzájuk hasonlók nem akadnak, mégis, hacsak véletlenül is találkoznának, megvetéssel fordul el azoktól. 6. Esperes úr felolvassa egyházmegyénknek a mult, 1914. évről szóló következő jelentését: 1915. évi esperesi jelentés. A mult évi közgyűlésünket szomorú jelentéssel kezdettük meg. Ez a szomorú jelentés vonatkozott Ferenc Ferdinánd trónörökösünk és hitvesének meggyilkolására. Aggokalmas lélekkel adtunk kifejezést felháborodásunknak ezen undorító politikai orgyilkosság felett, sötét sejtelmek szállták meg lelkünket, vájjon ennek az egész világon felháborodást keltő bűnténynek nem lesznek-e szomorú következményei ? Egyébként is a népek békéje felett már évek óta Damokles kardja függvén, nem tör-e ki a világháború ?! A sötét sejtelmek valóra váltak, mert az orgyilkos szerb népnek úgynevezett kultur nemzetek álltak pártjára, kik nem akarták megengedni, hogy bűnéért meglakoljon, és kitört a világháború, minőt a megöregedett föld még nem látott. Nemcsak nyilt ellenségeink támadtak reánk, hanem a jóbarát álarcát viselő olasz nemzet is hátba támadott bennünket a köpönyeg alatt rejtegetett orgyilkos késével. Immár tizenkét hónap óta álljuk a népek csatáját, álljuk pedig Istenbe vetett bizalommal, ki az igazakat sohasem hagyta el, álljuk hősiességgel, megrendíthetetlen szövetségben a hatalmas Németországgal és a testvér török nemzettel. Vitéz hadseregünket hirályhűsége, lángoló hazaszeretete dicső hőstettekre lelkesíti, melyek ámulatba ejtik a világot, büszkeséggel töltik el keblünket és önérzettel hiszszük : ,,A magyar név megint szép lesz. Méltó régi nagy híréhez