A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. június

- 8 deneknek szolga jókká tettem, hogy többeket nyerhetnék meg. Ezt pedig mívelem az evangyéliomórt, hogy az evangyéliomban a hallgatókkal egybe részem legyen. Avagy nem tudjátok-e, hogy akik a célban futnak, jóllehet mindannyian futnak, de egy veszi el a jutalmat, — úgy fussatok azért, hogy a jutalmat elvehessetek." (I. Kor. IX. 16. 19. 23. 24.) Bármely irányát tekintjük ugyanis az életnek, lehetetlen be nem látnunk, hogy nagy átalakulás előtt állunk és ez már maga elégséges ok arra, hogy őrködésre serkentsen bennünket. Korunk az anyagi jóllétet tekinti egyedül a boldogság kútforrásának, — ezt tekinti egyedül az élet céljának, — e cél elérésében nem hallgat a vallás, a ker. erkölcs szavára, — akadálynak tekinti azt, és hogy magáról lerázhassa, hogy eljárását szépíthesse: a ker. erkölcstantól való eltérést avult nézetek békóiból való felszabadulásnak hirdeti. A ker. morál helyét az úgynevezett polgári morállal akarják elfoglaltatni, a vallástanítást az iskolákból kiküszöbölni, mert az a polgári erkölcs szabadabb tőrt ád a testi örömök hajhászásának és a kapzsiságnak. Igaz, hogy ezek a jelenségek ma még csak a nagyobb városokban mutatkoznak, de éppen ez a körülmény serkentsen minket az őrködésre, hogy népünket az erkölcsi zrillöttségtől megmentsük. És bár az igehirdetés erős fegyver a lelkész kezében, de ez egymagában véve ma már nem elégséges a nép szellemi és erkölcsi életének irányítására. A sokszor megbízhatatlan sajtótermékek egyenesen megkövetelik tőlünk, hogy népünk szellemi táplálékát figyelemmel kisérjük. A nép szellemi ós erkölcsi életének irányítására azonban a lelkész munkássága sehogy sem elég, - szükség van itt vallásos buzgóságu világi uraink, tanítókarunk egyliáziasságára, közreműködésére is. Ezt a közreműködést, ezt a támogatást anyaszentegyházunk érdekében — szabad legyen kérnem lelkésztársaim részére! Ezelőtt két évvel volt szerencsém jelenteni, hogy az 1911. évi október 29-én Kerkáskápolnán elhalt Avas Dániel földmives végrendolotileg főörökösévó tette a kerkáskápolnai leányegyházat, — a rokonok azonban a végrendeletet perrel