A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. június
— 5 — tünk. Áldásos püspöki működése alatt semmi előtt sem vonogatva magát, mindenek példaadójául a munka terhét hordozta, mint Krisztus jó vitéze, őrt állott, vigyázott, oltalmazott, épített, alkotott, hogy elvégezhesse a szolgálatot, melyet vett az Úr Jézus Krisztustól. Halálának hirét véve azonnal intézkedtem, hogy egyházmegyénk minden gyülekezetében a harangok meghúzassanak és a gyászzászló a tornyokra kitüzessék. Koszorú megváltása óimén az Antal Gábor alapra 20 koronát küldtünk be. A nagy halotthoz méltó impozáns gyászszertartáson egyházmegyei gondnok úrral és négy lelkésztársammal megjelentünk. Elköltözött főpásztorunk áldott emlékét zárjuk szivünkbe ! Az ő buzgósága, fáradhatlan munkássága lelkesítsen bennünket, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „A bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkönörökké fénylenek". És midőn áldott emlékét jegyzőkönyvünkben megörökítjük, egyszersmind fejezzük ki részvétünket a gyászoló család előtt. o U Nagy püspökünk elköltözése után a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés azonnal intézkedett a püspöki szók betöltése iránt és egyházkerületünk gyülekezeteinek túlnyomó többsége Főtisztelendő Németh István ker. főjegyző úrra adván szavazatát, — a püspöki szék arra elhivatott férfiúval töltetett be. Hízelgő szavakkal üdvözölni Őméltóságát cj O nem tartanám helyesnek akkor, amidőn a mi egyházmegyénk közönsége Őméltósága iránti igaz nagyrabecsülését, tiszteletét, szeretetét egyhangúlag kifejezte már azon tényben, hogy a püspöki szék megüresedése után azonnal Őt tartotta legméltóbbnak arra, hogy elköltözött nagy püspökünk méltó utódja legyen. A mi üdvözletünk tehát álljon abból az igaz szívből származó jó kívánságból, hogy a Mindenható tegye lioszszuvá és áldásossá főpásztori működését református egyházunk-, közelebb pedig a mi dunántúli egyházkerületünk javára!