A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

— 29 — sitésére, amelyeket vagy figyelmetlenségből, vagy az elénkbe tóduló akadályok miatt teljesiteni elmulasztottunk. Ezen meggyőződés vezérelt mindig, s most is vezérel, midőn a lefolyt közigazgatási évben történt vallási és nemzeti nagyobbszerü eseményekről megemlékezem. 1. Az elmúlt 1906-ik év, mint a bécsi béke megkötése óta lefolyt 300-ik esztendő, a Bocskay fejedelem esztendeje. Ünnepelték s ünnepeltük mi is a nagy fejedelmet, a magyar szabadság és vallásszabadság bős bajnokát országszerte, de természetes, hogy legelső sorban mi, a két prot. felekezet hivei ünnepeltük öt, kiknek szivünkben él a hála és kegyelet a nagy fejedelem emléke iránt, kinek mi tartozunk legtöbbel, mert hisz ö közdötte ki fegyveres kézzel vallásunk szabadságát, s ö iktatta legelőször országos törvénybe egyházunk jogait és szabadságát. 2. Ugyancsak a mult évben, egy másik kegyeletes ünnepség is folyt le. Il-ik Rákóczi Ferencznek, Magyarország és Erdély fejedelmének, Thököly fejedelemnek és bujdosó társainak hamvai lettek az idegen földről, hosszú száműzetés után hazaszállítva és dicsőségesen uralkodó felséges királyunk hozzájárulásával nagy fénynyel és pompával a hazai földbe eltemetve. Mindkét fejedelem megérdemli a mi részünkről is a kegyeletes megemlékezést, mert mindketten a magyar vallásszabadságnak is bajnokai voltak, s egyházunk, mint tiszta magyar egyház, mindkét szempont által közelröl van érdekelve. 3. Meg kell emlékeznem a f. évben lefolyt koronázási jubiláris ünnepségről is. Junius 8-án volt 40 éve, hogy őfelsége I. Ferencz József, Magyarország apostoli királya, a magyar nemzet által ünnepélyesen Magyarország királyává koronáztatott, habár politikai körökben eltérőek voltak is e tekintetben a vélemények, de legnagyobb részben megünnepelte a magyar nemzet, református hitfelekezetünk is, a koronázási ünnepély 40 éves fordulóját, hálafohászt bocsátván Istenhez, ki e lefolyt idő alatt megvédte nemzetünket minden nagyobb mérvű bajok, szerencsétlenségek s külmegtámadások ellen, melyeket a bölcs uralkodó mindenre kiterjedő gondos figyelmének s nemzete iránti szeretetének köszönhetünk, óhajtjuk azért most is és mindenkor a költővel: „Lelje népe boldogságán örömét, Hir, szerencse koszorúzza szent fejét" ! . . .