A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus
— 5 —. zajuk méltólag, de mint igaz munkásoknak örökítsük meg emléküket gyászkeretben jegyzőkönyvünk lapjain is. Elismeréssel emlékezem meg koronás királyunk ama királyi kegyelméről melylyel, megengedte, hogy a hitért és szabadságért, az Istenért és hazáért vivott nagy szabadságharcza után messze idegenben, zúgó tenger partján pihenő uagy fejedelem s vele harczolt hősök hamvai hazahozassanak s itt temettessenek el drága ereklyeként e haza földjében. Legyen tisztesség a királynak, a ki megértette népe óhajtását és legyen tisztesség mindazoknak, a kik lankadatlan munkával, a nemzeti küzdelem ama fájóan szomorú, de fényes emlékét a nagy fejedelem pormaradványainak haza hozásával megkoronázni segítettek. Engedelmet kell kérnem, hogy ez alkalommal egyháztársadalmi életünk ama nagy mozzanatára is rámutathassak, a melyek mig egyfelől a legközvetlenebb közelről érintik egyházunk kül- és beléletét, másfelől nagy körültekintésre köteleznek el mindnyájunkat ama szeretetnél fogva, a melylyel őrködnünk kell magyar Sionunk felett. A kegyelmes királyi leirat megadta az engedélyt, hogy ez év november 10-én a zsinat Budapesten megnyittassák. Aggodalom fog el, ha arra gondolok, hogy mily sok és nagyfontosságú kérdést kell megoldani e zsinatnak. Azok között a nagyfontosságú kérdések között, melyeket a zsinatnak meg kell oldani, azt hiszem, ott lesz és pedig első helyen annak a kérdésnek megoldása, a mely szerves kapcsolatban áll egész társadalmi életünk ma legfontosabb szociális kérdésével. Mindenfelől, a nagy társadalom minden rétegét megmozgatva nyomul előtérbe az ember egyéni existentiájának, a létbiztositásnak nagy kérdése. Tömegek egye-