A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. július

— 21 — 5. Esperes ur évi jelentésében fájó érzettel emlékezik meg azon nagy veszteségről, mely Tisza Kálmán egyházkerületi főgondnoknak Budapesten f. évi márcz. hó 23-án történt elhunytával a mi dunántúli ev. ref. egyházkerületünket, egyetemes magyar ref. egyházunkat s hazánkat érte s iditványozza, hogy emlékét közgyűlésünk jegyzőkönyvének egy lapján örökítsük meg. Közgyűlésünk teljes elismeréssel Tisza Kálmán elévülhetetlen érdemei iránt, melyeket mint hazafi, s anyaszentegyházunk hű fia, bölcs vezére egyházunk és hazánk felvirágoztatására irányult küzdelmei közben szerzett s melyeket Klió, a történet irás múzsája fog feljegyezni s megőrizni: az ő nagy emlékét hálás kegyelettel örökíti meg jegyzőkönyvében. 6. Esperes ur szinte fájó érzettel emlékezik meg évi jelentésében Szilágyi Dezső dunamelléki egyházkerületi főgondnoknak hirtelen történt elhunytáról s indítványozza, hogy emlékét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben. Közgyűlésünk mélyen meghatva értesül Szilágyi Dezsőnek hirtelen történt elhunytáról, a ki egyik leghatalmasabb vezére volt egyházunknak s midőn elismeréssel adózik érdemeinek, emlékét fájó érzülettel örökíti meg jegyzőkönyvében. 7. Esperes ur mély meghatottsággal emlékezik meg évi jelentésében a Mészáros Ernő e. m. világi tanácsbiró halálával egyházmegyénket ért veszteségről s indítványozza, hogy az ő példányszerü emléke legyen megörökítve jegyzőkönyvünkben. Közgyűlésünk az igaz fájdalom őszinte érzésével fogadja a Mészáros Ernő tanácsbiró elhunytáról való jelentést s midőn a hitbuzgó, puritán jellemű, fáradhatatlan tevékenységű, önzetlen férfiú érdemeit hálás emlékezettel ismeri el, igaz szeretettel ölelt emlékét jegyzőkönyvében is megörökíti. 8. Esperes ur még egy, a Szabó Gábor szécsi-szent-lászlói tanitó halálával egyházmegyénket ért veszteségről tesz jelentést. Közgyűlésünk a szerény körben hiven munkálko-