A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. július

— 18 — pélyen — a testvéri szeretet érzelmei által vezéreltetve — egyházmegyénk is képviseltette magát nt. Jezerniczky Kálmán és Fülöp József lelkész, valamint ngos Éhen Gyula és Mező Gyula ur helyett tek. Mészáros Ferencz kir, állatorvos urak által. Én Pápán lévén elfoglalva, az ünnepélyen nem jelenhettem meg. Mint a hivatalos jelentésből kitűnik, jóhatásu volt a jubiláns esperes úrra képviselőink megjelenése s kitűnő fogadtatásban részesültek. Kund Sámuel esperes ur levélben is kifejezte köszönetét egyházmegyénknek iránta tanúsított jó indulatáért, a a mely igy hangzik : „Nagytiszteietü Esperes Uram ! Egyházmegyém által számomra rendezett örömünnepélyen az őrségi ev. ref. egyházmegye küldöttségileg is, Nagytiszteleted sürgönyileg is résztvett és üdvözölni szívesek voltak. Fogadják ezért szívélyes köszönetemet és tartsanak meg továbbra is hitrokoni, baráti jó indulataikban. Üdvözlettel és szeretettel, Répczelak, 1902. jul. 3. Kund Sámuel esperes". Ezen eljárását az elnökségnek kérem tudomásul venni. Tisztelettel jelentem azt is, hogy Végh János volt kis-rákosi tanitó ur több mint 40 évi szolgálata után nyugalomba vonult s a vallás és közokt. miniszter ur 561801901. sz. rendeletével nyugdíjazta. A tanitói pályán hosszú időt eltöltött, hivatásának minden tekintetben magaslatán állott tanítótól midőn búcsút vennénk, kívánjunk neki hátra levő életnapjaira boldogságot s megelégedést ; érdemeit pedig örökítsük meg jegyzőkönyvünkben Azon őszinte örömöt, melylyel lelkem igaz érzetével üdvözlöm közgyűlésünk munkára megjelent tagjait, behomályositja a veszteség gyászfátyola, a mely egyházi életünkre a közelebbi időben közülünk elszólítottak halálával borul. Mély megdöbbenéssel emlékezem meg egyházunk fényes nevü tagjainak, első sorban Tisza Kálmánnak haláláról Az ő elévülhetetlen érdemeit, melyeket hazájának s egyházának szentelt fáradhatatlan munkás élete folyamán egyházunk alkotmánya megvédésében s hazánk alkotmánya helyre állításában, egyházunk és hazánk felvirágoztatására irányult küzdelmei közben szerzett, — méltatni a történelem feladata leend. Én ezúttal a