A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1899. július

— 12 — Nagyt. és Tek. Tanügyi Bizottság! Először vau szerencsém ily alkalommal a népnevelés magasztos ügyében, szivem igaz örömével üdvözölni a tanügyi bizottság tagjait. S ezt azon körülménynek méltóztassanak beszámítani, a mit már idővel ezelőtt kellett volna a nt. egyházmegyének megtenni, t. i. megalkotni az egyházmegyei tanügyi bizottságot, — mert azt hiszem, mindnyájunk előtt elvitázhatlan tény, hogy ma már minden oldalról a legnagyobb érdeklődés foglalkoztatja — felekezeti különbség nélkül — a tanügy barátait — s midőn ma már oly jelenségeket is kell észlelnünk a tanítói kar egyes tagjai részéről, akik kicsinyük, semminek tartják úgyszólván a lelkész paedagógiai képzettségét, kik mármár leczkéztető szerepet vive, hirlapilag is hangoztatják, hogy »a nevelési, a tauultatási rendszer alapját az egyházi felügyeletben és a helytelen vizsgálatban látják, hogy a papok csak addig papok, mig a szószéken vannak, kik ellenkezőt cselekesznek, mint a mit prédikálnak, kiknek lelkű kön a hideg közömbösség élősdi férge rágódik«, — kell hogy az ily nyilvánosságra hozott s a lelkészeket jezsuitái alattomossággal vádoló dolgok ellenében határozottan fellépjünk, — s ha mégis volna közöttünk olyan, akire ezen vádak ráillenek, tőlünk telhetőleg mindent megtegyünk, hogy annak ódiumát magunkról — lelkészi karunkról — elháritsuk. Ezért látom én szükségességét a tanügyi bizottság megalkotásának s szükségességét a lelkészi értekezleteknek is, — s ha a kettő karöltve haladva egyetértene, nem volna szükség ama liirlapi polémiára, mely a lelkész és tanitó közötti jó viszonyról oly nagy port vert az egyházi lapokban s melyet a tanítói kar néhány tagja merész bátorsággal s mondhatnám durvasságíjal intézett a lelkészi kar ellen. Oc Ngyt. s tek. tanügyi bizottság! Sok tényezőtől függ a tanügy haladása s kivánt eredményt csak akkor lehet várni, ha minden tényezők egy irányban munkálkodnak