A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. augusztus
a diplomácia altatásai és a háború rettentései között is Istenre, a mi legfőbb szövetségesünkre bízza magát s hőn szeretett magyar népünk és küzdő véreink megsegítését Istentől kéri és várja. 8. Esperesi jelentésben foglaltakkal kapcsolatban egyházmegyei közgyűlés Isten iránti mélységes hálával emlékezik meg arról, hogy Isten kegyelméből ismét gyarapodott az országunk, erősödött a nemzet és erősödött a mi református egyházunk is, mert visszatért hozzánk KeletMagyarország, Erdély északi része és a szép Székelyföld. Bár Erdély déli fele még mindig kívül maradt országunk határain, tűrhetetlenül él bennünk a reménység, hogy az ottani magyar testvérek is visszajönnek a szomorú rabságból és együtt örvendezhetünk velük, — mint ahogyan azóta már együtt örvendhetünk a Délvidék viszszatért magyarjaival. Hódoló tisztelettel gondol egyházmegyei közgyűlés Kormányzó urunkra, a bölcs államfőre s aki együtt érez népével, együtt munkálja a magyar föltámadást; áldott életéért Istennek hálákat adva, többi magyar testvéreinkkel együtt imádkozik. Országunk gyarapodásával kapcsolatban hálával és kegyelettel gondol egyházmegyei közgyűlés arra a két nagy férfiúra, akiknek lelkes és odaadó munkája nagyban hozzájárult az elszakadt részek visszatéréséhez s akik azóta már nincsenek az élők között, — gróf Teleki Pálra és gróf Csáky Istvánra. Áldott emléküket megőrzi. 9. Egyházmegyei közgyűlés az esperesi jelentés kapcsán mély fájdalommal emlékezik meg Halka Sándornak — a belsősomogyi egyházmegye esperesének — elhunytáról. Ügy az egyházmegyének, mint gyászoló kedveseinek is igaz részvétét fejezi ki.
